Alexandra Ivy - Gueardians of eternity 04 - Darkness Revealed

Cím: Darkness Revealed/Im Bann Der Nacht

Író: Alexandra Ivy

Megjelenés: 2009

Oldal: 363

Sorozat: Guardians of Eternity

     Két főhősünk ezúttal Conde Cezar és Anna Randal. Anna egy "félreértés" során botlik Cezarbe. Az unokatestvérére kell figyelnie, nehogy ideje korán odaadja a hírhedtül nőcsábász spanyol grófnak az ártatlanságát. Anna nem igazán ebbe a társaságba való, a szüleit nem ismeri, az egyetlen rokona a nagynénje és az unokatestvére, Morgana. Köti az ígérete, így a conde nyomába szegődik, hogy ellenőrizze, nem-e Morganát szökteti meg éppen. Látja, hogy a férfi egy sötét szobába megy be, és néhány percnyi habozás után úgy dönt utána megy, hátha Morgana már előre bement. Mikor azonban kinyitja az ajtót valaki elkapja és berántja a sötét szobába.

     Cezart nem igazán érdekli a lány magyarázata, hogy miért követte. Természetesnek veszi, hogy a nők követik lenyűgöző szépsége miatt (hát igen, a vámpír ego). Szóval bűntudat nélkül veszi el a falnál Anna ártatlanságát és mikor a conde belekóstol a vérébe is, Anna rájön, hogy az élete végérvényesen megváltozott, ugyan nem érti, mi történik vele. Mire később magához tér a grófnak hűlt helye, az otthona lángok martaléka lett, az egyetlen rokonai halottak, vagyis magára van utalva és egy különös ösztön azt sugallja neki, hogy meneküljön.

     Történetünk majd' kétszáz évvel később veszi fel újra a fonalat, mikor Anna hírt kap, hogy Conde Cezar Chicagóba utazik, hogy részt vegyen egy rendezvényen. Sebtében összeállított terve szerint ő is oda utazik, elkapja Cezart és végre válaszokat szerez a kérdéseire. Mint például, hogy miért nem öregszik, milyen furcsa képességei vannak és szentül meg van győződve róla, hogy Cezar hibája mindez. Őt szeretné okolni minden rosszért.

„- Talán meg kéne vizsgáltatnod a fejed.

Cezar ajka megrándult. – És miért is?

- Mert százkilencvenöt év után én voltam az, aki megkeresett, nem pedig fordítva.

A férfi mosolya még szélesebb lett. Hát persze. Még ha Anna túl makacs is volt hozzá, hogy hangosan beismerje mindketten tudták, hogy a férfi szándékosan csalta őt Chicagóba.

- Ha jobban érzed magad a gondolattól.”

     Cezar onnét folytatná a dolgot, ahol százkilencvenöt éve abbahagyták, de de a lány nem kicsit van megsértve, amiért magára hagyta, így nem igazán akarja beadni a derekát, Cezar legnagyobb bánatára. A férfi persze nem igazán felel a lány kérdéseire, mindegyikre azt a választ adja, hogy "nem mondhatja el". Annyit azért elmond, hogy nem saját akaratából hagyta ott a lányt aznap este, a családja haláláról sem tudott semmit.

     Conde Cezar a Tanács parancsára utazott ide, hogy megvédje a lányt, mivel a sorsa az, hogy Orákulum váljon belőle. Persze a lány erről még mit sem tud, és Cezar semmit nem mondhat neki, míg a Tanács úgy nem határoz. Fény derül egy nagy családi titokra, visszautazhatunk Artúr király és a kerekasztal korába, és persze itt van a mindenre elszánt főgonosz, a feyek királynője, Morgana le Fey. Igen, ő az a bizonyos Morgana. Megismerkedhetünk Avalon titokzatos birodalmába, aminek helyét Morganán kívül senki nem tudja.

      Csak Anna képes legyőzni Morganát, nem titok, hogy többek között a nő ezért kívánja a halálát. Anna segítséget kap "multi-üknagyapjától" (igen, így nevezi, mert olyan távoli rokon) és miután Morgana megfenyegeti újonnan szerzett családja halálával, kénytelen megbízhatatlan erejére támaszkodni.

     Azt hiszem, ez a női főszereplő lett a sorozatban a kedvencem. Nagyon tetszett a karaktere, volt rengeteg vicces megszólalás ahogyan azt megszokhattuk, feltűnt Levet, Styx, Viper, Dante valamint a párjaik. Többek között megismerkedhettünk egy remete vámpírral is, Jagr személyében. Jagr több mint bosszús, amiért vámpírok látogatják az otthonát tekintélyes könyvtára miatt, ráadásul az Anasso parancsának muszáj engedelmeskednie, ezért fel kell merészkednie fajtársai közé.

     Nem sok mindent tudunk még meg róla, csupán annyit, hogy elég csúnya hegek borítják az egész testét, valószínűleg elég durván megkínozták és szörnyű dolgokat kellett kiállnia. Ezek miatt is lett remete. Az epilógus rendhagyó módon róla szólt, felcsigázva az olvasó érdeklődését, nehogy véletlenül letehesse a sorozatot és szusszanhasson egyet. Styx valamilyen megbízást ad Jagr-nek, ezzel elő is készíti a következő kötetét a sorozatnak, ami személy szerint engem már nagyon érdekel. 

     Az egész történet nagyszerűen ki lett dolgozva, mindenki kapott benne valamilyen szerepet. Csak azt sajnáltam, hogy a vége számomra kissé nyitott maradt. Az Orákulummá válás ugyanis Anna számára azt jelentené, hogy el kell hagynia Cezart. Erős tiltakozás után a Tanács hajlik az alkukötésre, hivatalosan a lány elfoglalja a helyét, de gyakorlatban száz évig nem zargatják és végrehajthatják a ceremónia hátralévő részét, melynek során a lány Cezar párja lesz, örökre. No most arról már nem szól a fáma, hogy a száz év után mi lesz. Persze, jön az utalás, hogy ha ezek kötődnek már senki nem választhatja el őket, de a fejezet végét ezzel a kérdéssel zárják. "És mi lesz Cezarrel, ha letelik a 100 év?" No én is ezt szeretném tudni. Anna sose hagyná ott, de amilyen szemét tud lenni a Tanács, én bármit kinézek belőlük. És valahányszor előkerül ez a kérdés, mindig elterelik a szót... 

     Összességében, én nagyon élveztem, a vége kimondottan izgalmas, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Értékelés:

A borító: 3,5/5

A történet: 5/5

A nyelvezet: 2/5

Kedvenc karakter: Anna, Cezar

Kedvenc jelenet: Az Artúr királlyal való beszélgetések

Ami tetszett: Anna harcos jelleme, gyengédsége és az egész karaktere

Ami nem tetszett: A kissé nyitott befejezés (de ezzel lehet egyedül maradok). Még ha tudom is a választ, megerősítésre vágyom.

Idézetek:

„A lány résnyire szűkült szemmel méregette. – Többet tudsz, mint amit elmondasz, ugye?

A férfi halkan felnevetett. – A következő ezer év is kevés lenne, hogy mindent elmondjak, amit tudok.

- Uh…

A féri mosolya lehervadt és lassan kinyújtotta karcsú kezét. – Megbízol bennem?

- Soha.”

„- Legalább megengeded, hogy valami biztonságos helyre vigyelek éjszakára?

Anna lehajtotta a fejét és a lábujjait tanulmányozta. A fogát csikorgatta, mert kénytelen volt elfogadni, hogy nem volt hová mennie. Hacsak nem akart az utcán aludni. Ha már kövekről és kemény helyekről volt szó.

- Nem mintha sok választásom lenne – morogta és vonakodva megfogta a férfi kezét.

Cezar egy apró kuncogással magához húzta, lehajtotta a fejét és puha csókot nyomott az ajkára.

- Anna Randal, azóta nem volt választásod, hogy azon az első éjszakán megpillantottalak.”

„- Már láttad őt korábban ma este.

-Ó – jelent meg egy apró mosoly a lány szája sarkában. – A magas, jóképű azték?

Cezar szeme résnyire szűkült, erős birtoklási vágyától megnyúlt a szemfoga.

- Óvatosan, querida. Darcy nem csupán Styx társa, de egy vérfarkas is és eléggé birtokló. – Olyan közel húzta magához a lányt, hogy érezte, ahogy testének melege körbeöleli. – És még ha hajlandó is lenne osztozni, én akkor sem hagynám.”

„- Hagytam, hogy egy teljesen idegen férfi elcsábítson, nem igaz? – A lány megrázta a fejét. – Ezt jó nagy adag ostobaságnak nevezném.

- Én végzetnek – felelte a férfi, mielőtt megállíthatta volna leleplező szavait.”

„A lány hitetlenkedve felhorkantott, szeme résnyire szűkült. – És mi a helyzet veled?

- Velem?

- Neked van… - A lány felmordult, ahogy kereste a megfelelő szót. – Társad, aki valami sötét barlangban lófrál?

Egy lassú, pimasz mosoly jelent meg a férfi ajkán a vonakodó kíváncsiskodásra. – Nincs társam.

- Miért nincs?

A férfi ajka lefelé kúszott az arcán és harapdálni kezdte a lány ajkát. – Néhány dologra, Anna Randal, megéri várni.”

„ – Miféle opciók… - A lány hirtelen elhallgatott és ugyanabban a pillanatban meg is torpant. Egy pillanatig Cezar azt hitte, meg fogják támadni őket. Aztán grimaszolt, mikor ráeszmélt, hogy a lány tágra nyílt tekintetét az ezüsthajú vámpírra szegezi, aki épp most szállt ki az autóból. Fenébe. Felkészíthette volna szegény nőt. Nem létezett olyan nő, akinek legalább egy kicsit nem akadt el a lélegzete a lenyűgöző démon láttán. – Szent tehén. Ő… Ő…

- Foglalt – morodta Cezar, képtelen volt megállni, hogy ne hajoljon le és lopjon egy csókot, a tiszta birtoklás jele. Csak mikor érezte, hogy a lány ellazul a karjaiban, akkor emelte fel a fejét és fordult a vámpír felé, akit évszázadokon át barátjának nevezett. – Vipera, köszönöm, hogy eljöttél.”

„- Ez meg mi? – kérdezte Levet.

- Azt mondtad, gondoljak egy kerítésre.

Levet csettintett egyet a nyelvével. – De nem egy fehér léces kerítésre, ami még egy nyulat sem tudna kívül tartani. Koncentrálnod kell.

Anna kinyitotta a szemét, így rámeredhetett a rút, egyetlenlen arcra maga előtt.

- Azt teszem.

Levet visszaült a helyére, kezét összefonta a mellkasa előtt, arcán megvetés tükröződött.

- Nem, Mr. Magas, Sötét és Halottra gondolsz. A csöpögős agyad annyira tele van vele, hogy hányingerem van tőle.”

„ – Ne pánikoljunk. – A vízköpő fel-alá kezdett járkálni kis körökben, szegény, törött szárnya ugyanolyan ütemben csapkodott. – Valahogy kijutunk ebből a káoszból. Csak ne pánikoljunk.

- Oké.

- Tisztán kell gondolkodnunk. Muszáj… - Fel, alá. Fel, alá. Fel, alá. – Gondolkodnunk kell és nem pánikolni. Ez a legfontosabb.

- Nem pánikolni.

- Igen. Nem szabad pánikba esni.

Anna megköszörülte a torkát. – Levet.

A vízköpő megtorpant és vad fénnyel csillogó szemét rászegezte. – Oui?

- Nem én vagyok, aki pánikol.

- Oké. – Felemelte rövid karjait. – Igazad van.”

„- Sacrebleu. – Levet nyugtalanul csapkodott a szárnyával, szeme tágra nyílt. – Azt meg hol szerezted?

Ó, csak egy apróság, amit a multi-üknagyapámtól kaptam, aki Artúr király és ó, igen, halott és valami ősi romot kísért.

A lány köhögéssel nyomta el a hisztérikus nevetést. – Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy egy álomból?

- Egy álomból? – Levet felállt, kezét a feje fölé emelte. – Ó, tökéletes. Az én álmaim semmi mást nem adnak csak kiszáradt szájat és begörcsölt nyakat, a te álmaid meg felbecsülhetetlen csecsebecséket adnak. Az élet annyira igazságtalan.”

Thea Harrison - Elder Races 01 - Dragon Bound

Cím: Dragon Bound/Im Bann des Drachen

Író: Thea Harrison

Megjelenés: 2011

Oldal: 312

Sorozat: Elder Races 01

Mindenki lelki nyugalmának megőrzése érdekében csak az olvasson tovább, aki vállalja a következményeket. A leírás Spoilert és durva, egyeseknek sértő megjegyzéseket tartalmazhat!

     Hogy akadtam rá? Nos, azt hiszem erre is a Goodreads hívta fel a figyelmem. De annyi könyvvel találkoztam már mindenfelé az interneten, hogy kezdem elveszíteni a fonalat. Mindegy is, mert most nem ez a lényeg, hanem az élmény, amit nyújtott.

     Biztosan vannak olyanok, akik már hallottak a könyvről, talán már olvastak is már magyar kritikát róla. De szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy egyáltalán nem osztozom egynéhány kritikán. Nem szeretnék neveket írni, de volt egy olyan vélemény, ami teljesen kihozott a sodromból. Elfogadom, hogy mindenkinek más a véleménye, mindenki mást szeret, ahogy azt is, hogy néha bizony hangulatfüggő is kit mennyire ragad meg egy könyv. Szerintem, ha valaki kritizál egy könyvet legalább maradjon objektív, és csak akkor mondjon bármit is, ha be is fejezi a kritika alanyát, bármilyen rossz élménye is volt vele.

      Hagyjuk a felesleges szónoklatokat, és térjünk rá a könyvre, a Dragon Boundra. A könyv világában az Elder Races (természetfeletti lényeg) az emberek mellett, közéjük olvadva él és próbál meg boldogulni. Olyan fajok tartoznak ide, mint a feyek, a sárkányok, goblinok és mindenféle lény, akikről a mesekönyvekben olvastál. Természetesen vannak félvérek is szép számmal, mint főhősnőnk. Ugyan nem tudjuk meg a végéig, hogy pontosan micsoda, mert nagyon jól őrzi a titkot. Olyannyira, hogy még maga sem tudja.

     Történetünk ott kezdődik, hogy Pia ex-pasija nyomására meglop egy nagyhatalmú sárkányt, Dragost, aki persze erre nagyon dühös lesz. Mivel Pia nem akart igazán nagy dolgot elhozni, ezzel túl nagy örömet szerezve tapló exének és annak megbízóinak, csak egy apró pénzérmét hoz el, tesz egy bocsánatkérő cetlit és egy másik érmét a helyére. 

     Azonban nincs biztonságban, Dragos el akarja kapni, és minden piszkos trükköt bevet ez ellen. Először magához hívja álmában, ahol megpróbálja elcsábítani a lányt és megtudni az igazi nevét, hogy ezzel uralkodhasson felette. Csakhogy a lány nem ennyire ostoba, és végül Dragos a saját csapdájába esik bele. Megszállottja lesz a lánynak, és mikor az eltűnik az álomból és megtöri a varázst egy újabb igézettel próbálkozik, ezúttal nyomon követi, merre van. 

      Pia természetesen menekülni kezd. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a figyelmes olvasó észreveszi, hogy a lopást mi már csak visszaemlékezésként éljük át, vagyis NEM veszünk részt benne. Ergo, nem szabad hatalmas akciókat és hosszú kifejtést várni, majd mikor néhány mondatban vége azon panaszkodni, hogy kevés. Persze hogy az, mivel mi már csak összefoglalót kapunk, nem ez a fő mozzanata a könyvnek, hogy négy fejezeten keresztül taglalja, hogy jut le a lány és vissza. A lényeg a következménye annak, hogy ott járt és elhozta azt a nyavalyás érmét.

     Szóval Pia egy (szinte egyetlen) barátja, Quentin segítségével (aki félig maga is fey) elmenekül a férfi egyik házába, mely történetesen a feyek területén van. Mivel Dragos ide nem léphet be anélkül, hogy előtte engedélyt kérne a határ átlépésre azt hiszi, biztonságban van. De mekkorát téved. Egy követő varázslattal a férfi a nyomában van és nem sokkal érkezése után a sárkány meg is jelenik és fittyet hányva a határok átlépésére a parton üldözőbe is veszi a lányt. Pia a feyeket hívja segítségül, mert azt hiszi, a sárkány meg akarja ölni.

     Hamar tisztázódik azonban, hogy Dragos egyenlőre csak kérdéseket kíván feltenni neki: Ki bérelte fel? Hogyan sikerült bejutnia? ecetere, ecetere. Nem szándékozik elevenen felfalni a lányt, hacsak nem szexuális értelemben, ami persze nem segít a lánynak megnyugodni. A feyek is megérkeznek és buzgón mentési akcióba kezdenek, meglövik Dragost aki a méreg hatására legyengül. Nem hal meg, de jó darabig nem tud átváltozni és idő kell neki, hogy egyáltalán lábra tudjon állni. Kapnak tizenkét órát, hogy elhagyják a feyek területét, különben megölik a sárkányt. Pia bűntudatából kifolyólag beleegyezik abba, hogy a sárkánnyal megy, mivel törleszteni akar neki a lopás miatt.

      Itt szeretnék megállni még egy mondat erejére. Aki azt írja, hogy innéttől kezdve nincs semmi más, csak "rózsaszín köd, boldogság, szex és szerelem" az nagyon téved. Ajánlom, az illető olvassa el még egyszer a történetet figyelmesen. Ugyanis alig lépik át főszereplőink a határt, csúnya autóbalesetet szenvednek, ahol Pia majdnem meg is hal, Dragos menti meg az életét. Míg ők a roncs közé ragadnak goblinok jelennek meg, akik elrabolják őket roncsostul együtt.

      Átviszik a párost egy átjárón át a Másik Világba. Ez olyan hely, ahol a mágia nagyon erősen jelen van, gyakorlatilag az eredeti mágikus világuk. Itt Pia-t csúnyán megverik, majd tömlöcbe zárják őket. Csak azt nem tudják, hogy Pia át tud sétálni a lezárt ajtókon és egy lakat sem tarthatja fogva, így viszonylag egyszerűen megszöknek, ugyan lemészárolnak néhány goblint. Elmenekülnek és egy tisztáson megadják magukat a hormonoknak. És megjegyezném, még nem esett szó szerelemről, de nyilvánvaló, hogy a testi vonzalom adott mindkettejük között, no és persze mint a jól megszokott paranormális regényeknél, a kötődés már dolgozik.

     Idilli pillanatunk nem tart sokáig, hamarosan megjelenik Urien, a sötét feyek királya, aki eredetileg megtervezte ezt az elrablást és végezni akar Dragosszal. Újra menekülni kényszerülnek, de sarokba szorítják őket. Pia megkockáztatja, hogy a világ talán felerősítette benne annyira a mágiát, hogy valamennyire képes gyógyítani, mint az anyja, vagyis képessé teheti Dragost arra, hogy átváltozzon sárkánnyá. Ugyanis a feyek mérge még nem ürült ki a szervezetéből. Sikerül és a sárkány mindenkit lemészárol, persze Urien elmenekül. 

     Hazarepülnek New Yorkba és igen, innéttől kezdve nyugisabb rész következik. Akció még nincs, de tervezik Urien megölését és mindenki háborúra készül. Pia be van zárva Dragos tornyába, pontosabban a szobájába. Az is kiderül, hogy felerősítette annyira a mágia Pia-t, ha lerombolják a védőfalait az elméjében akkor képes lehet átváltozni és végre fény derül a nagy titokra, milyen lény is ő valójában. Hát egyáltalán nem számítottam arra, ami ekkor következett. Minden lényt számba vettem, sárkányra gondoltam először, de ez... Kicsit azért vicces volt ezek után összehozni fejben a főszereplőket, meg kell hagynom. De ezt a poént nem szeretném lelőni senkinek.

      Nem sokkal ez után Pia és Dragos szokás szerint összevesznek. Szinte állandóan félreértik egymást, Dragos hiába élt ezer éveket, semmit nem tud a szerelemről vagy párkapcsolatról. Csak parancsolni tud, bár lassanként megszokja, hogy Pia-tól inkább kérjen. De azért látszik a viselkedésén, hogy ahhoz szokott, mindenki azonnal úgy táncol ahogy fütyül. Csakhogy Pia nem tud parancsokat teljesíteni, és ez a szituáció, hogy "emberként" kezelje Pia-t teljesen új neki. Míg Dragos duzzog és magában tart mindent (ahhoz végképp nem szokott, hogy kibeszélje a problémákat, mert eddig nem is volt neki), addig Pia azon töpreng, hogy már megint mi van, de még véletlenül se kezdeményezne semmit. Veszekedés, békülős szex. Veszekedés, békülős szex. Veszekedés, békülős szex. Gyakorlatilag ez megy köztük végig.

     Ez alatt Pia lassan elfogadtatja magát mindenkivel a toronyban, barátot is szerez Trix ( egy sötét fey lány) személyében, aki Dragosnak dolgozik. Urien még mindig vadászik rájuk, de most már Dragos emberei is őrá, szóval tömör gyönyör. Pia küzdelem terén lealázza Dragos minden emberét, akik rohadtul élvezik, hogy egy lány törli fel velük a szőnyeget.

     Aztán bekövetkezik az, amit viszont már láttam előre. A fékezhetetlenül sok szex következménye, hogy Pia teherbe esik. Egyik veszekedésük alkalmával álmodik a kisfiával, egy gyönyörű, hófehér sárkánybébivel. Meg kell mondanom minden komika ellenére elragadó és aranyos rész volt. Persze a lány kétségbeesik, azt hiszi Dragos szándékosan tette ezt vele, hiszen be van neki ültetve egy fogamzásgátló chip. Ergo, csak abban az esetben foganhatott meg, ha a férfi a mágiájával szándékosan kiiktatta azt. Azonnal bedühödik, otthagyja a tornyot és senkinek nem mondva semmit egy orvos felé veszi az irányt. Aki megerősíti a gyanút, közben telepátiával kommunikálva kiderül, hogy Dragos semmiről nem tud, ártatlan és nem tett semmi ilyet, hogy magához láncolja a lányt.

      Kiveteti a chipet, nehogy elvetéljen, mert ezek után már minden erejével azon van, hogy megtartsa a babát, bár megrémiszti a terhesség gondolata. Mikor azonban elhagyná a kórházat nem találja sehol a testőreit. Ők már békésen szunyálnak és másodpercekkel később őt is elkábítják. Két sötét fey elrabolja, és miközben mentálisan beszélget Dragosszal arra az eshetőségre, ha elveszítenék a kapcsolatot és történne vele valami közli a férfival, hogy terhes. Na most ez csak olaj a nagyfiú haragjára, mert így már nem csak a párját rabolta el Urien, hanem a fiát is.

      Jó tanács: Soha ne rabold el egy sárkány terhes párját, hacsak nem akarod darabokban végezni. Pia-nak sikerül elhitetnie Uriennel, hogy Dragos fogva tartotta csupán, ezért nem öli meg, sőt, ő maga is alkalmazni akarja. Csakhogy Pia megszökik, ezért Urien a seregeivel a nyomába ered. Addigra már Dragos is átér a Másik Világba és telepatikusan újra tudnak kommunikálni. Urien gyorsabban bukkan a lány nyomára, és mikor az kilövi rá a nyilát mellkason lövik a lányt. Abban a pillanatban, hogy Pia a földre kerül megérkezik a bősz sárkány aki azonnal felkapja Urient a lováról és bizony apró cafatokra tépi, mielőtt az felfoghatná, mi történt.

    Huss és ennyi. Uriennek vége. Na most azért vicces volt, hogy ennyi tervezgetés után, és amennyire paráztak, hogy nehéz Urient megölni hamar elintézték. Semmi csata, semmi igazi akció. Jó nagyon idő se lett volna rá, mivel Pia haldokolt. Míg ő az életéért küzd a fia megpróbálja megmenteni, ezzel magát is majdnem megölve, Dragos pedig halálra izgulja magát mindkettejükért. Azért aranyos volt, ahogy a pici sárkányka olyan makacsul meg akarta gyógyítani a mamáját. Olyan lesz mint az apja. :P

     Pia felépül, de újabb félreértések miatt megint nem állnak szóba egymással. Napokig ez megy, de aztán megjelenik Dragos és a békülős szex megint csodát tesz. Elismerik, hogy megtörtént a kötődés, Pia Dragos párja lett immár hivatalosan is és a kis sárkányka is jól van, szal minden happy. Azért Dragos alakított még egy utolsót XD Közölte Pia-val, hogy össze fognak házasodni, mire a lány felhúzta magát, hogy már megint parancsol. Csak annyit kellett hozzá tennie a pasinak, hogy "kérlek" és a lány már a lába előtt hevert. :P 

     Összegezve, a történet nagyon tetszett. Szórakoztató volt, vannak hibái persze, vannak idegesítő részei, de a karakterek szerethetők, a világ nagyon jól fel van építve. Aki meg olyan nagy akciókra és csatákra vágyik olvasson Gyűrűk Urát, mert ez egy ROMANTIKUS kötet, nem akciófilm. Eleve a két főhős kapcsolatán és érzelmein van a hangsúly. Hű a műfajához, minden megvan benne, ami elvárás egy ilyen kötetben, pl a kötődés érzékeltetése a kezdetektől fogva, a konfliktusok, az elrablások...

     Aki mást vár ettől a kötettől az vagy hülye, vagy még nem olvasott elég ilyen történetet. Akinek meg nem inge, nem veszi magára.

Értékelés:

A történet: 4/5

A borító: 6/5

A nyelvezet: 2,5/5

Kedvenc karakterek: Dragos, Rune, Trix

Kedvenc jelenet: Mikor Pia haldoklik és a "mogyorócska" megpróbálja meggyógyítani, Dragos meg "évszázadokat öregszik" az aggodalom miatt :D

Ami tetszett: Megfelelő arányban volt benne dráma, akció és romantika. Voltak megható, eltúlzott és meghökkentő jelenetek, de volt, ahol én is szkeptikusan grimaszoltam: Ez most komoly? De azért egy nagy meglepetése is volt számomra: Pia átalakulása.

Ami nem tetszett: A túlzott huzavona a két főszereplő között. Néha csak fölösleges űrkitöltésnek éreztem, hogy történjen már valami és ilyen gondolatok suhantak át a fejemen: Már megint? Nem mondod komolyan? Legszívesebben néha rájuk ordítottam volna, hogy helyre tegyem őket.

Idézetek később!!!!!

Charlotte Featherstone - Dark Awakening

Cím: Dark Awakening

Író: Charlotte Featherstone

Megjelenés éve: 2007

Oldalszám:  kb. 55 (igazából változó, sok mindentől függ. Nálam pl. 35)

Sorozat: Fallen Angels:Watchers #1

     A neten böngészve bukkantam rá még régebben, de csak most jutottam el odáig, hogy el is olvasom.

     Igazából nem tudtam, hogy mire számítsak, mikor nekiálltam. Aztán felfedeztem, hogy egy 35 oldalas kis novella. Nagyon meglepődtem, mivel ritkán találkozom olyan novellával, ami egy sorozat része. Úgy értem, nincs megszokott 300 oldalas kötet a sorozatban, csak ilyen rövidek. Persze ettől függetlenül biztosan nem olyan ritka, de én most először találkoztam ilyennel. Utána olvastam és akkor tudtam meg, hogy eleve e-bookként jelent meg, talán ez a magyarázat a kevés oldalszámra. Az elején kicsit zavarban voltam és úgy éreztem, hogy bár ez az első kötet, mégis mintha kihagytam volna valamit. Mondjuk a nagy háborút a Mennyben, ami kettéosztotta...

     Rögtön a történet közepébe csöppenünk (milyen meglepő), mivel természetesen nincs sok idő a cselekmény kibontakoztatására. A középpontban az angyalok állnak, akik háborút vívnak egymással. Amolyan mindenki-mindenki ellen ereszd-el-a-hajamat típusú csatát. Bevallom, még egyszer utána kellett olvasnom, hogy akkor most ki melyik oldalon áll, mert először nagyon összezavarodtam. Próbáltam arra asszociálni, hogy Sammael bukott angyal (mint minden filmben) és GONOSZ. De itt a bukott lét nem feltétlenül egyenlő a gonoszsággal és az alvilággal. Sammaelnek nagyon is van szíve és csupán azért taszította le Isten, mert beleszeretett egy halandó nőbe, akiért az életét is odaadná és képes szembeszállni miatta a testvéreivel. Sammael próbálja meggyőzni a "testvérét", Gadrielt (nektek is megidéz valamit ez a név? :P), hogy harcoljon újra Isten oldalán, mint ő. Vele. Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy ketten egyszerre lettek letaszítva, vagyis igen, Gadriel is bukott. Méghozzá az elsők egyike (bár ennek nagyon nincs jelentősége.)

     Gadriel azért jön, hogy végezzen egy lánnyal, Mary-vel, akinek azt rebesgetik nagy szerepe van a háborúban, de nem tudni, melyik oldal számára billentené a mérleget. Amúgy a hitetlenek szállnak szembe odafenn Istennel, akik nem hajlandók elfogadni, hogy az embereket is beengedi a Mennyországba, hiszen az eddig csak az övék volt. Ráadásul hogyan várhatja el tőlük, hogy hajlongjanak olyan lények előtt, és föléjük emelje őket, akik halandóak és gyengék. Gadriel is ezért lett Bukott. Sammael ellenben Mary miatt, ahogy Gadriel mondja, "engedett az emberi test által nyújtott gyönyöröknek és elveszett".

      És vajon mi robbantja ki közöttük a kezdeti nézeteltérést? Hát éppen Gadriel szándéka. Ugyanis az a nő, akit meg akar ölni Sammael párja, ezért a fickó nem fogja hagyni neki, hogy végezzen vele. Gadriel megveti az érzései miatt, főleg, mert Sammael a Halál Angyala, jól tudja, hogy Mary haldoklik, hisz beteg. (Nem említik, pontosan milyen beteg, de kezeléseket emlegetnek, ezért rákra tippelek.)

     És ezzel Sammael és Mary története véget is ér egyetlen röpke oldal után. Mary barátnője, Nadira kerül előtérbe. Kiskora óta látja az angyalokat, és egy bizonyos angyal mindig is mellette volt, beszélt hozzá. Sariel, a Próféciák Angyala régóta figyelemmel kíséri az életét, kíséri őt. Most megjelenik előtte egy viharos éjszakán és közli a lánnyal, hogy azért látja az angyalokat, mert a végzete az, hogy egyikük párja legyen. Egy angyalnak teremtetett. Azt is megemlíti, hogy ma találkozik egy másik angyallal is hamarosan, akit majd a testébe fogad és nekiadja magát. Nadira elrohan, rémülten menne haza ám a zuhogó esőben egy férfit vesz észre maga előtt az úton, akit majdnem el is üt. A férfit mellkason szúrták és a benne élő ápoló nem hagyja nyugodni, míg félelmét leküzdve be nem szállítja a férfit a kocsiba és haza hajt vele, hogy ellássa a sebét.

     Hamarosan rájön arra, kivel is van dolga. Mindig is csodálta Gadriel szobrát az egyik parkban, a kedvence volt. És most itt áll előtte a húsvér angyal.Persze talán mondanom se kell, hogy az eseményekből mi lesz ezután és milyen fordulatot vesz.

     A vége még nagyon tetszett. Az epilógus is tartogatott meglepetéseket és izgalmakat, bevallom megdöbbentem, hogy Isten ilyen kegyetlen. Nagyon aggódtam, hogy a kezdeti jó érzéseket most fel fogják rúgni, és Isten mindent elvesz Gadrieltől, mikor végre megérti mi az a boldogság és teljes lenne az élete. Végül Sammaelnek mégsem kell elvinnie a szeretteit. Ezt a részt lélegzetvisszafojtva olvastam. A könyv felét egy óriási szexjelenet tölti ki, szóval aki nem erotikára vágyik, az ne olvassa el, mert itt aztán van minden, amit csak egy szűz angyal megkívánhat. :P Ahhoz képest, hogy milyen rövid annyi minden történt benne ezeken kívül is, hogy olyan "jóllakott" érzéssel tettem le a novellát, mintha legalább háromszáz oldalon lennék túl. nekem nagyon tetszett, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Az értékelés:

A történet: 6/5

A borító: 4,5/5

A nyelv nehézsége: 3/5

Kedvenc karaktere(i)m: Gadriel

Kedvenc jelenet: Az epilógus zárórésze

Ami tetszett: A jól felépített történet és a karakterek kidolgozottsága, hogy az egész kerek volt.

Ami nem tetszett: Igazából csakis az én hibámból adódott a dolog. Mivel nem vagyok hozzászokva az ilyen rövid novellákhoz, kicsit zavaros volt az elején. De ezt a hibám orvosolandó, ettől a kiadótól minden guszta e-könyvet el fogok olvasni :D (és elhihetitek, van egy pár) ;)

Remélem megértitek, de itt idézet nem lesz, mivel annyira rövid volt, hogy szinte mindent kimásolhattam volna. :)

Alexandra Ivy - Darkness Everlasting

Cím: Darkness Everlasting/Nur ein einziger Biss

Író: Alexandra Ivy

Megjelenés éve: 2008

Magyar megjelenés: Ilyenről még nem tudni

     Nos, eljutottam máris a sorozat harmadik kötetéig. A helyzet az, hogy nem is tudom, hol kezdjem a beszámolót. Ugyanis vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. De talán vegyük át először röviden a történetet.
     Styx az előző kötet végén átvette az Anasso helyét. Tömören összefoglalva nem csak a vámpírok királya, hanem minden démon felett áll. Na most, a vérfarkasok egy szakadár csoportja le akarja taszítani őt a posztjáról, ugyanis évet óta elnyomásban kellett élniük, ami miatt most kihalófélben vannak. Ők legalábbis erre fogják. A királyuk, Salvatore mindent megtesz, hogy visszahozza a vérfarkasok régi fényét. Érdeklődésének tárgya pedig egy különleges emberi nő, Darcy.
     Hogy megregulázhassa a vérfarkasokat és alkut köthessen velük, Styx elrabolja Darcy-t az orruk elől. Átadja nekik, ha hajlandók engedelmeskedni neki. Csakhogy Salvatore is mindent elkövet, hogy magához csábítsa a lányt. Például a régóta vágyott családja történetével, akiket még nem ismer.
     Darcy az utcán nőtt fel. Egyik nevelőszülőtől a másikig küldték az árvaházból, a különleges képességei miatt. (Gyorsabban gyógyul az embereknél, nem öregszik kb. 18 éves kora óta stb...) Végül megszökik és az utcán nő fel. Nem tudja, ki a családja, ahogy azt sem, micsoda ő valójában. Ja és vegetáriánus (ez majd akkor lesz igazán ironikus, mikor leleplezik micsoda).
     Na már most, az ember azt hinné, hogy meg van a magához való esze ennyi megpróbáltatás után. És nem is hülye. Viszont bevallom őszintén, engem teljesen kiborított. Nincsen túl nagy személyisége, sokszor néhány húzásával igazi p****nak éreztem. Sajnáltam Styx-öt, amiért ilyen nőt kapott párjának. Mintha az írónő elfelejtett volna valami értékelhető, vagy legalább szembeszökő, értelmes tulajdonságot adni neki.
     Leginkább teljesen közömbös volt minden iránt. Póker arccal szemlélte a világot, nem esett pánikba, még csak fel sem húzta magát. Az érzelmi mércéje felett végig a semleges jelző villogott, néhány esetben képes volt haragot mutatni és kiborulni, de ennyi. Végtelenül naiv, kicsit talán túl ártatlan és mindenkiről csak a legjobbat feltételezi akkor is, ha az illető meg akarja ölni. Szó szerint nem képes egy légynek se ártani, de még igazán gyűlölni se senkit, vagy haragudni rá.
     Levetet sem hagyták ki a kötetből legnagyobb örömömre, mert nagyon megszerettem a kis vízköpőt. Ő megy dajkának Shay kérésére Darcyhoz. De most némely esetben engem is csak idegesített, mint szórakoztatott. Voltak nagyon buta megnyilvánulásai attól függetlenül, hogy egy gyerek értelmi szintjén van. De még mindig a kedvenceim közé tartozik, hiszen a végére újra azzá az aranyos kis vízköpővé vált.
     Feltűnnek az előző kötetek szereplői is, főleg Vipera. Még mindig imádom a karakterét, nagyon remélem, hogy a továbbiakban is feltűnik. Darcy anyja egy kurva és egy gonosz, szívtelen ribanc, de ezt ő maga is kimondja. Legalább őszinte. Akármennyire is akar meggyőzni engem a könyv vége ennek ellenkezőjéről, én nem vagyok a naiv Darcy, szóval képtelenség hogy kedves is tud lenni és van szíve. Ő maga mondja ki, hogy nem anyatípus...! Nem tudok így gondolni rá azok után, amit tett. Képes lenne a saját lányát is megölni, aztán kiláncolja egy ágyhoz, hogy megerőszakolhassák. És mi az egyetlen reakciója? "Azért vigyázz a testére, mégis a lányom."
Szóval Nem! Hatalmas NEM!
     Salvatore karaktere viszont tetszett és felkeltette az érdeklődésem. Valahogy már az elejétől fogva azt az érzést keltette bennem, hogy rossz felől próbálja megközelíteni a nemes célt, de nem az a kegyetlen figura, akinek kinéz. Sőt. Végtelen kedvességet és türelmet tanúsított Darcy iránt ellenben a többi farkassal. Egyáltalán nem lehet rá úgy asszociálni, mint főgonosz és biztosan nem is ez volt a célja az írónőnek, ha saját kötetet kap. A végén viszont jót kellett nevetnem, mikor a két pasi egymásnak esett és Darcy vetett véget a küzdelemnek egy ilyen beszólással: Arra gondoltatok már, hogy elrendezhetitek kulturáltan is a dolgot? Mondjuk tárgyalással? xD Erre a két csávó úgy néz rá, mintha UFÓ lenne. XD
     A történet nagyon érdekes volt, hozta a már megszokott színvonalat és fordulatokban sem volt hiány. Annak ellenére, hogy előre kiszámíthatjuk mi fog történni, mindig nyitva hagy egy olyan kérdést, ami felkelti a kiváncsiságunk és várnunk kell addig, míg mindenre fény derül. Azért a legutolsó jelenet kiborított. Ez a naiv "mindenki jó és szép az élet meg rózsaszín" lezárás hányingerkeltő volt. Oké, hogy mindenki tette mögött van  valami indok, de ha a saját anyád úgy bánik veled, ahogy, nem bocsájtasz meg neki egy egyszerű vállon veregetés után. Főleg, ha a szemed láttára akarja szemmel megerőszakolni a pasid és még csak nem is titkolja. Szép elmélet, hogy megmagyarázzuk a miérteket. De akkor is vannak dolgok, amiket nem lehet ilyen egyszerűen elintézni vagy megbocsájtani. Anyád ribanc, de a te érdekedben volt, nagy ölelés és minden rendben.... Borzasztó...

Értékelés:

A történet: 3/5
A borító: 2,5/5
A nyelv: 2/5
Kedvenc jelenet: Mikor Levet vezet
Kedvenc karakter: Styx és Salvatore
Ami tetszett: Hát bevallom, most nehéz felsorolnom néhány épkézláb dolgot. Szűrjétek le. :P
Ami nem tetszett: Azt hiszem magáért beszélt a fenti beszámoló.


„- Ha behunyom a szemem úgy tehetek, mintha ez az egész csak egy rémálom lenne, ami majd elmúlik – morogta.
- Lehet, hogy rémálom vagyok, de attól tartok nem megyek sehova.
Várt egy szívdobbanásig. Mikor a nő továbbra sem akart együttműködni, Styx felé hajolt és ajkát az övére nyomta. A nagy, gyönyörű zöld szemek azonnal felnyíltak a meglepetéstől.
- Hé – lehetle. – Hagyd abba.”

„- Azok a férfiak vérfarkasok voltak, én pedig vámpír vagyok – mondta ridegen.
- Persze, és gondolom Frankensteink vár az ajtó előtt, mi?
Styx halkan felszisszent. Nevetséges hollywoodi mítoszok. Az emberek a nélkül is elég ostobák voltak, hogy ilyen szennyel rothasztanák az agyukat.”

„A sötét figyelmeztetést elvágta egy követelődző, parancsoló hang, mely az ajtón át szűrődött be. A hangnak erős akcentusa volt és egy jó nagy adag francia megvetés vegyült bele.
- El az utamból, tökfej. Hát nem látod, hogy azért jöttem, hogy segítsek a fogolynak?
Styx az ajtó felé fordult, kifejezése hitetlenséget tükrözött.
Teringettét! Mi közeledhetett, ami még minden vámpírok urát is sokkolta?
- Az istenekre, mit keres itt? – lehelte Styx. 

- Ki az? – kérdezte a lány.
- Levet. – Visszafordította felé a pillantását. – Készülj fel, angyal.
Felhúzta a takarót az orráig. Mintha az megvédhetné. – Veszélyes?
- Csak az ép elmédre.”

„- Most pedig, ha már itt vagy, miért nem mesélsz nekem erről a nőről? Rájöttél már, miért olyan fontos a vérfarkasoknak?

…. 

- Nem jöttem még rá semmire azon kívül, hogy nem nő – vallotta meg Styx.
Viper meglepetten köhintett egyet és gyorsan félretette a poharát.
- Nem nő. Ne mond nekem, hogy a lány valójában egy férfi.
Beletelt egy hosszú másodpercbe, míg Styx követni tudta Vipera szavait. Nem mintha megdöbbentette volna a feltevés. Több mint ezer évet megélt. Elég kevés dolog tudta megdöbbenteni.
- Nem, természetesen nem. Ő… határozottan nő, de nem teljesen ember.”

„Vipera egyértelmű jókedvvel kuncogott fel. – Azt hiszem, ez egy igen.
Styx elfordította az arcát, tekintete zord volt. – Igen. Ő… meglepően gyönyörű. Olyan gyönyörű, mint egy angyal.
Vipera jókedve egy pillanatra sem lankadt. Fenébe az arcátlanságával. – Közel sem tűnsz olyan elégedettnek, mint lenned kéne, barátom.
- Ő… kiszámíthatatlan – ismerte be kelletlenül Styx.
- Ha van benne akármennyi emberi vér, akkor sajnos kiszámíthatatlannak kell lennie – mondta bánatosan Vipera.
- Nehéz megmondani, hogy kéne bánnom vele.
Vipera előre lépett és Styx vállára tette a kezét. – Ha elfelejtetted, hogy kell bánni egy gyönyörű hölggyel, Styx, akkor attól félek nincs remény számodra.”

„- Mi az? – kérdezte egyértelmű gyanakvással.
Styx ajka megrándult. – Csak egy kis veszélyes gyümölcslé, semmi más.
Darcy óvatosan belekortyolt és megkönnyebbült, mikor megérezte a narancsok édes ízét. Megkönnyebbült és meglepődött. – Ez friss. Te csináltad?
- Miért vagy így meglepve? Nem vagyok teljesen hasznavehetetlen.”

„- Te biztosan angyal vagy – lehelte, ahogy lassan kihúzódott, majd újra belé hatolt csípője egyetlen mozdulatával. – Mert megmutattad a Mennyországot.

… 

Véres pokol.
Jó, hogy halhatatlan volt.
Ilyen gyönyör biztosan a sírba vitt volna egy halandó férfit.”

Julie James - A lot like love

Cím: A lot like love

Író: Julie James

Megjelenés éve: 2011

Magyar megjelenés: 2013

     Erre a könyvre azt hiszem, hogy az Amazon ajánlásai között bukkantam rá az egyik könyvhalom rendelésekor. Nem szép dolog, de először a borítója fogott meg. Elolvastam a címet, majd a tartalmat és tudtam, hogy létezik a szerelem első látásra. Bevallom, csak utólag jöttem rá, hogy ez az FBI sorozat második kötete. De szerencsémre a kötetek nem függnek össze szorosan.
     Szóval, történetünk ott kezdődik, hogy főhősnőnk, Jordan ikertestvére börtönbe kerül kicsivel több, mint egy évre. Az indok nevetséges, leállította a Twittert egy teljes napra és ezért kapta azt a gúnynevet h Twitter-terrorista. Na most először nem tudtam nevessek, vagy sírjak. Emiatt börtönbe kerülni ennyi időre... Mindegy. Szóval ő börtönben, apuci meg billiomos, de Jordan nem akar az ő pénzétől függni úgymond. Saját kis vállalkozást vezet egy elegáns borászat formájában, és elég sikeres benne. Történetünk elején az FBI el akar kapni egy nagyon befolyásos maffiavezért, de ehhez be kell férkőzniük az egyik gazdag étterem-tulajdonos irodájába, aki tisztára mossa a pénzüket. Ehhez kérik Jordan segítségét, ugyanis kínálkozik a lehetőség egy estély formájában, oda azonban érthető módon az FBI-t nem hívják meg.
     Így hát a törvény alkut köt Jordannel; kiengedik a testvérét a börtönből, ha bejuttatja az egyik beépített ügynöküket. Tehát az akció sikere most a nőn múlik. Azonban minő váratlan fordulat, az ügynök, aki eredetileg a partnerét játszaná lebetegszik, így Nick McCall kénytelen átvenni a helyét, és mondhatni az őrületbe kergetik egymást. Nem jönnek ki túlzottan, de azt hiszem, pont ezért is lehet kedvelni a párost. Nick szerint a lány egy elkényeztetett, öntelt gazdag fruska, aki ráadásul buta is és teljesen megdöbben, mikor Jordan az ellenkezőjének bizonyul. Ami egyszerű munkának indult, végül elég kuszává válik. Ugyanis az egyetlen tényező, amivel nem számoltak az, hogy az a bizonyos férfi, akit le akarnak buktatni magának akarja Jordant. Természetesen csak a csinos öröksége miatt, no meg mert úgy gondolja jól mutatna mellette, akár valami drága kiegészítő.
     A férfi útjában azonban ott áll Nick, az ingatlanügynök és álbarát, végül pedig ami egy estés kalandnak indult sokkal tovább tart, mint hinnék. Ugyanis magánnyomozót állít rá a fickó, hogy megtudja, mennyire mély a kapcsolatuk és milyen piszkos kis titkokat talál Nickről, amivel szétzúzhatja a kapcsolatukat. A végén már elképzelhető, hogy ők maguk sem tudják, mi a valóság és mi csak játék. Amikor persze a csúnya bácsi rájön, hogy Nick valójában beépített ügynök (egy óvatlan, féltékeny volt szerető miatt), Jordan issza meg a levét az együttműködésnek és Nicken múlik, hogy nem torkollik-e katasztrófába az egész ügy.
     A történet nagyon jól ki lett találva, a szereplők szépen ki voltak dolgozva és a macsóhumorból sem volt hiány. Az egész kerek volt, nem hiányoltam semmit. Magam sem vagyok nagy borbarát, akár csak Nick, de Jordannek a végére már-már engem is sikerült megpuhítania. Nick nem a legromantikusabb alak, viszont fülledt jelenetekből (meg egy bizonyos téglafalból) egyáltalán nem volt hiány. ;)
     Néha a zsaru-zsargont (imádom ezt a szót, akkor is ha nem létezik xD) nem igazán értettem, de nem kerültem miatta nagy hátrányba. A vége pedig, mikor egyikük sem hajlandó engedni és makacskodnak, azt egyszerre találtam szórakoztatónak és idegesítőnek. Bár Nick családját annyira nem ismerjük meg, az anyját nagyon megkedveltem. Jordan testvére érthető okokból elég sokat szerepelt és nekem egy pozitív meglepetés volt, hogy az apja egyáltalán nem az a sznob férfi, aki a saját gyerekeivel sem törődik. Egyáltalán nincs elszállva magától (már amennyire megismerhettük), van humora és bár ritkán találkozik a gyerekeivel, imádja őket, igazi mintaapa.
     Egyszóval minden angolul tudónak csak ajánlom. Annyi imádott jelenet és idézet volt, hogy meg sem tudnám számolni, szinte minden soráért odavoltam. A végére tényleg úgy éreztem magam, nekem is kell egy saját Nick McCall, akármilyen óvatosan is álltam hozzá.

Értékelés:

Borító: 6/5
Történet: 5/5
Nyelv nehézsége: 4/5
Kedvenc karakterem: Nick McCall
Kedvenc jelenetem: túl sok volt
Ami miatt imádom: Bár a zsaruhumor nekünk nem mindig csattan és olyan angolhumor feelingje van, a két karakter évődése mindig jól elszórakoztat
Ami nem tetszett: Nem nagyon tudok mit felhozni ellene, bár a nyelvezete számomra kissé döcögőssé tette az olvasást, nem tudom, ki hogy lesz vele. Ha nem szeretitek az őrülteket és az erőszakot... Nem, akkor is kötelező darab!!!! KÖTELEZŐ!!!

Idézetek:



„- Jól van. Ne kímélj.
Davis vigyorogva köszöntötte. – Neked is jó reggelt, napfény. És üdvözöllek újra itt. Mennyire hiányoztak a kellemes beszélgetéseink, míg a Fivestar ügyön dolgoztál.
- Sajnálom. Kezdem előröl. Jó újra itt lenni, uram. Köszönöm.
- Gondolom gond nélkül sikerült megtalálnod az irodád? – kérdezte szárazon Davis.
Nick kényelmesen elhelyezkedett a székén, hagyta, hogy a szarkazmus egyszerűen lepattanjon róla. Igaz, míg a Fivestar Akción dolgozott az elmúlt hat hónapban, nem is volt sokat az irodában. És jó érzés volt újra itt lenni. Meglepődve vette észre, hogy tényleg hiányolta a beszélgetéseiket Davisszel. Igen, a főnöke néha nagyon ingerlékeny tud lenni, de mindazzal a sok szarral, amivel meg kellett birkóznia, mint felelős különleges ügynök, ez elvárható volt.
- Addig bóklásztam az emeleten, míg meg nem találtam azt az ajtót, amin a nevem állt. Senki nem rúgott még ki, szóval azt hiszem jó helyen vagyok. – Davisre nézett. – Kicsit mintha őszebb lennél a halántékodnál, főnök.
Davis felmordult. – Az életem elmúlt hat hónapját azzal töltöttem, hogy aggódtam, vajon elcseszed-e az egész nyomozást.”

„Visszafordult Nickhez. – Áruljon el valamit. Ki akar hozni a sodromból, vagy természetéből adódóan ilyen bosszantó?
Nick tekintete ámulattól csillogott, mikor ránézett. – Azt hiszem, próbálom kicsit idegesíteni.
- Miért? – kérdezte bosszankodva Jordan.
A férfi mintha elgondolkodott volna rajta. – Talán azért, mert képes vagyok rá. Úgy néz ki, elég könnyen. – Tett felé egy lépést és a lány arcát tanulmányozta. – Lefogadom, hogy kellene még néhány ember az életébe, aki bosszantja, Ms. Rhodes.”

„- Szóval gondolkodtam a kérdéseden. A karakterem úgy döntött, hogy nem akar más emberekkel találkozni.
- Mi változtatta meg a véleményed? Hadd találjam ki—a Maserati.
Nick kuncogott. – A fedősztorink az, hogy az én karakterem lecsapott az első alkalommal, mikor találkozott veled. Nem fog a közeledbe engedni egy másik férfit.
- A karaktered kissé birtoklónak hangzik. Ez olyasvalami, ami miatt aggódnia kéne az én karakteremnek?
Megálltak a lámpánál, ami majd kiviszi őket az autópályára. Nick hangja mély volt, még halkabb, mint a kocsi motorja. – Azt hiszem, a karakterednek titokban tetszik. Túl sokáig randiztál unalmas, aggodalmaskodó férfiakkal. Valami másra vágytál.
Jordan éles pillantást vetett az előtte álló terepjáróra. – Azt hiszem, a karaktered túl sok mindent feltételez.
A pillantásuk találkozott a visszapillantó tükörben. – Valóban?”

„Huszonöt méterről képes hangot venni, még ruhán keresztül is. Csak annyi a dolgod, hogy belecsúsztatod a melltartódba. – Pillantása lesiklott a ruha V alakú nyakkivágására. – Feltételezem, van melltartó rajtad a ruha alatt.
- Nincs. Csak egy ragtapasz a mellbimbómon.
Hat év munka beépített ügynökként az FBI-nál, újabb öt év a NYPD alelnökeként, de átkozott legyen, ha Nicknek a leghalványabb sejtése volt, mihez kezdjen ezzel a kijelentéssel.
Jordan elvigyorodott. – Csak vicceltem. – Megpörgette az ujját a levegőben. – Fordulj meg.
Engedelmeskedett. Ne gondolj a mellbimbójára. Ne gondolj a mellbimbójára.
A mellbimbójára gondolt.
- Végeztél már? – kérdezte gorombán. Talán gyorsabban menne, ha nyújtana neki némi segítséget…”

„- Csak közelítsd meg úgy, mint mondjuk egy kapcsolatot.
A férfi még szkeptikusabb pillantást vetett rá. – Egy kapcsolatot?
Jordan felvette a pohár cabernetet. – Igen, csak gondold végig. Azzal kezded, hogy megnézed a bort. Ez az első benyomás. Felteszed magadnak a kérdést, „Vajon ez szerintem jól néz ki? Érdekel annyira, hogy még többet tudjak meg róla?”. Aztán kicsit közelebb kerülsz a borhoz. Kipróbálod az aromáját, és ha valami olyasmi, ami tetszik, akkor a tested önkéntelenül is reagál rá, zümmögni kezd, várakozva, hogy tovább menj. Hagyod, hogy a bor elkezdjen incselkedni veled, magához vonzzon, elcsábítson. Ennél a pontnál már közel vagy ahhoz, hogy megízleld, de még nem vagy ott. Talán kitartasz még egy kicsit, elhúzod a végső kielégülést, addig tartod magad a szakadék szélén, amíg csak lehetséges. És végül, mikor már nem bírsz tovább várni, megkóstolod. Átadod magad a bor gazdag, bársonyos, selymes érzésének, az ízének, az illatának és megint megkóstolod. És megint. Egészen addig, míg nem érzed, hogy belepirulsz, míg az a meleg, csiklandozó, euforikus érzés újra és újra el nem önt, még akkor is, mikor már az utolsó csepp is elfogyott és lassan kezdesz aláereszkedni a gyönyör felhőjéről.
Poharát a férfiéhoz koccintotta. – Na, erről szól a borivás.”

„- Nos, le vagyok nyűgözve, hogy sikerült mindezt megtenned – mosolyodott el Jordan ravaszan. – Tudod… ez a különleges-ügynök-dolog néha kicsit szexi is tud lenni.
Nick magában elvigyorodott. Helyes. Próbálja csak meg felülmúlni ezt az a kis szemétláda.”

„Valami felcsattant Nickben.
Az az ő álbarátnője volt odabenn. Annál az asztalnál, ahol előző este sajtos krumplit ettek. És ha úgy gondolta, hogy perzselő szexpillantásokat válthat egy piperkőc, sálas fickóval, aki betévedt a boltjába, akkor újra végig kéne gondolnia.
Neki is volt egy pillantása, amit meg akart mutatni a szemétládának.
Eljött az ideje, hogy felvillantsa a ne-baszakodj-velem tekintetét.”

„- Szóval, avass be ebbe. Mit is kéne tennem egy állítólagos ingatlanbefektető barátnőjeként, aki egyetemi diákoknak ad ki lakásokat és huszonéveseknek? – Kortyolt egyet a vízből.
- Sokat, nagyon sokat kell szeretkezned velem.
Jordan félrenyelte a vizet és köhögni kezdett. Nick ártatlanul pislogott rá. – Nem tetszik?”

Alexandra Ivy - Embrace the darkness

Cím: Embrace the darkness/Der Kuss des Blutes

Író: Alexandra Ivy

Megjelenés éve: 2007

Magyar megjelenés: Ilyenről nem tudni

     Hogy bukkantam rá? Természetesen miután elolvastam az első kötetet feltétlenül folytatnom kellett. Ez a könyv nem sokkal az után veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért. Abby és Dante boldog házasságban élnek, a démonok meg messze kerülik őket, mert félnek (vagy inkább rettegnek?) az Istennő haragjától. Hát igen, néha az óriási hatalom elég hasznos tud lenni. A főszereplőnk az előző kötet végén megismert vámpír, Vipera, aki Dante és az egész klán vezetője.

     Vipera hónapokig kutatott az után a Shalott után, aki segített nekik megmenteni a világot az első kötet végén. Most végül sikerült megszereznie a lányt egy rabszolgakereskedőtől. Mondhatni a szolgájává teszi a lányt, csak épp nem úgy, ahogy azt Shay gondolná, ugyanis rendkívüli gyengédséget és kedvességet mutat iránta, inkább érzi úgy, mintha vendég lenne semmint egy eszköz a férfi kezében. Shay azonban mindezek ellenére egyáltalán nem örül a fordulatnak, persze érthető okokból. Egyik ugyanis, hogy az apját vámpírok ölték meg, mikor gyerek volt, ezért az emberi anyja nevelte fel, aki nem felejtette el végig azt sulykolni a lányába, hogy szörnyszülött és gyűlölnie kell démoni oldalát.

     A lány fajtája mára teljesen kipusztult, ő az utolsó élő Shalott. Hogy miért van ez így? Mert a vámpírok számára afrodiziákumként ható vérük a kipusztulásukat okozta. Szóval egyáltalán nem könnyű számára a helyzet, amibe bele keveredett főleg, mivel a találkozásuk óta álmok gyötrik a férfiról, ami persze Viperával ugyanígy van.

     Szóval vámpírunk sikeresen túllicitál mindenkit (hiszen megteheti), így kezét--avagy mondhatnám, szemfogait--ráteheti a lányra, aki hónapok óta üldözi álmában. Hazaviszi és persze semmit nem bíz a véletlenre, elvégre nem szeretné, ha a lány megszökne avagy valaki elvinné, ezért megduplázott figyelmet fordít a biztonsági rendszerére. Ugyanis valami gonosz hatalom meg akarta szerezni az orra elől a Shalottot. Csupán még azt nem tudja kicsoda, vagy micsoda. Azonban az a hatalom még nem tett le a lányról és innét kezdve indul meg az igazi hajsza.

     Az biztos, hogy unatkozni senki nem fog. Különböző szörnyek erednek a nyomukba többször is meg akarván ölni őket, ráadásul még utána kell járniuk a Shay-en lévő varázslatnak is, ami az életét egy Evor nevű rabszolgakereskedő trollhoz köti. Ha egyikük meghal, a másik is meghal és a kis trollt valaki elrabolta, szóval gyorsan meg kell találniuk, mielőtt az, aki üldözi őket megunná a várakozást és végezne vele--ezáltal pedig főhősnőnkkel is. 

    Szóval minden létező akadályt leküzdve, barátokat szerezve és veszítve eljutunk a végső kifejletig, ami természetesen kinek hogy, de többnyire pozitívan végződik egy jó romantikus történethez mérten. Annyit még muszáj megemlítenem, hogy valamiért teljesen úgy asszociáltam Shay-re az első kötet végén, mint egy macskaszerű lényre. Cicafülekkel, farkincával és miegymás. Talán a viselkedéséből és magatartásából képzeltem magam elé így, mindenesetre nehéz kizárni a képet a fejemből. :) Vipera teljesen olyan volt, amilyennek elképzelte, szinte sosem tudott igazán komoly lenni, valahogy mindig minden szituációban volt valami vicces. Abszolúte megszerettem és tökéletesen ki volt dolgozva mint a múltja a szereplőknek, mint az érzelmi felépítettségei, vagyis teljesen beleélhetjük magunk a történetbe.

     Az abszolút kedvenc karakterem azonban mégsem ő lett, hanem az apró kis vízköpő, Levet. Egy rendkívül imádnivaló, kis francia szörnyeteg, aki másodpercek alatt még egy szentet is képes kihozni a sodrából. Az igazi komikumot ő hozta és nagyon jól ki lett találva a szerepe a történetben. Szerettem, hogy még számára is valamilyen tapasztalattal, tanulsággal végződött a könyv. Remélem még visszatér majd a következőkben is. Sajnálnám, ha kimaradna.

     A történet tehát nagyszerűen le lett vezetve, a karakterek szerethetők és teljesen átélhetők, a jelenetek jól le lettek írva, élethű és mintha az egész ténylegesen a szemünk előtt zajlana le. Rengeteg volt a vicces elem, sok volt a poén és ez egyáltalán nem vált a könyv hátrányára. Az egyik kedvenc jelenetem az, mikor Vipera felfedezi, hogy Shay összetörte a kedvenc kocsiját menekülés közben. (Férfiak és az autóik... :P) Hát igen, nagyon megéri elolvasni, szóval mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki tud angolul. Alig várom már a következő kötetet, aminek a főszereplőjét szintén ennek a kötetnek a végén ismerhettük meg Styx formájában. Érdekes karakter, sajnálom is szegényt a körülmények miatt és kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle az írónő. Egy jó lehetőség rejlik a jelleme és múltja mögött.

Értékelés:

A borító: 3/5

A történet: 5/5

Nyelv nehézsége: 2/5
Kedvenc karakterem: Levet és Vipera
Kedvenc jelenetem: Mikor Vipera meglátja az összetört autót
Ami tetszett: A rengeteg vicces helyzet, a jól megszerkesztett történet és hogy a végén mindenki tanul valamit: Shay megtanulja elfogadni a démon énjét és már nem csak szörnyetegnek tartja magát, Levet pedig megtanulja, hogy "nem a méret a lényeg".
Ami nem tetszett: Ilyet nem tudok mondani. Csak így tovább, Alexandra Ivy! :D

Kedvenc idézetek:

„ Pontosan kellett tudnia, mivel is állt szemben.
A gondolat alig futott át az agyán, mikor a csúszkáló autó egy villanypóznába csapódott. Elmormogott egy káromkodást, majd még egyet, mikor a kocsi azonnal felrobbant és lángoló golyóvá vált.
Hát, az ördög vigye el.
Ilyen nem csak a filmeken történik?”

„Szája megpihent eszeveszetten lüktető pulzusán, mielőtt nyelvével végigsimított volna a nagy vénán, nedves ösvényt hagyva felfelé a torkán.
A lányon úrrá lett a pánik, kezét felemelte és a mellkasára tette.
- Vipera!
- Ebben a pillanatban nem vágyom a véredre, kis kedvencem. – Ajkaival végigsimított a bőrén, melytől kellemes borzongás futott végig Shay gerincén.
- Akkor mit akarsz?
- Minden mást.”

„ Úgy helyezkedett, hogy a teste a lányéhoz préselődjön. – Inkább szeretnéd, hogy éhes vámpírok vegyenek körbe? Mert elrendezhető.
A lánynak elakadt a lélegzete, pulzusa vadul lüktetett a nyakán. – Állj!
Megérintette az arcát. – Arrébb kell, hogy menj, kis kedvencem.
- Mi?
- A hűtőnek támaszkodsz. Nem férek hozzá a vérhez.
- Ó.”

„Dante tehetetlenül emelte fel a kezét. – Eléggé ragaszkodott hozzá, hogy a látogatás nappal történjen.
- Hogy ne tudjak közbelépni?
- Részben. – A fiatalabb vámpír ajka különös mosolyra húzódott. – De az igazat megvallva, szerintem Abby egy másik nő társaságára vágyik. Annak ellenére, hogy Istennő, még mindig elég emberi ahhoz, hogy sóvárogjon az órákig tartó vásárolgatásokra a plázában és a pletykálkodásra egy kávé mellett.
Vipera rémülten borzongott meg. – A szentek vérére, miért?
- Ez a kérdés, öreg barátom, már meghaladja a vámpírok logikáját.”

„ – Azt mondtad, sosem voltak itt vendégeid.
Kezével a még mindig nyitva lévő szekrényajtó felé intett, mely számtalan egyértelműen női ruhát tartalmazott.
- Így is van.
- Akkor ezek a tiedek? – pislogott Shay meglepetten. – Tudtam, hogy a vámpíroknak különleges ízlésük van… de ezt sosem gyanítottam volna.”

„- És ezért vagy klánvezető?
Vipera átgondolta a szavait. Érezte, hogy semmilyen túláradó hatalom nem fogja lenyűgözni ezt a nőt. Úgy nem, hogy annyira megszállotja volt a gyakorlatias céloknak főleg az ő irányításában.
- Részben.
- Mi a másik rész?
Vipera szeliden elmosolyodott. – A lehengerlő személyiségem?
Shay a szemét forgatta. – Nagyon nem hiszem.”

„Semmi nem teheti tönkre a pillanatot.
Semmi, csak egy hirtelen dörömbölés a súlyos tölgyfaajtón.
- Shay. – Levet éles, bosszantó, kellemetlen hangja hallatszott a levegőben. – Egész nap az ágyban akarsz feküdni? Éhezem.
 Vipera megdermedt. Shay azonban kiugrott az ágyból, mintha csak ágyúval lőtték volna ki. Sietősen felvette reszkető testére a köntösét.
A hangulatot egyértelműen tönkre tették. És ha a lány megsebzett pillantásából ítélte, nem fog egyhamar újra feléledni benne.
Vipera egy bosszús morgással a hátára feküdt és öklével a matracba vágott.
- Meg… fogom… ölni.”

„- És ha csapdába esel? – kérdezte.
- Akkor jöhetsz és megmenthetsz – ígérte lassú mosollyal.
- Miből gondolod ilyen biztosan, hogy megtenném?”

„A közeli polcokon lévő, furcsa alakú dolgok felé fordult. Keze előrenyúlt egy kristálygömbnek tűnő dolog felé, aztán tompa sikkantással hátrált egyet. Egy villám gyorsaságával, Vipera azonnal mellette termett, aggodalmasan szorított meg a vállát.
- Mi az? Mi történt?
Nagyot nyelt, ahogy igyekezett visszafogni undorott remegését. – Egy pók.
Egy szívdobbanásnyi idő telt el. – Egy pók?
- Ne gúnyolódj, gyűlölöm a pókokat. Olyan hátborzongatóak.
Telt ajkai felfelé rándultak. – Ó, igen, nagyon hátborzongatóak.
Shay fújtatva elhátrált. Egy óriási pók volt. És szőrös. Ki nem sikított volna?
- Jól van. Csak menj vissza és csináld, amit eddig – morogta.”

„ – Sajnálom a hálóinged, kis kedvencem – dörmögte.
A legkevésbé sem tűnt bűntudatosnak, gondolta bosszúsan, mikor ránézett a szakadt, javíthatatlan hálóingre. Valójában nagyon is elégedettnek tűnt önmagával.
- Ne aggódj miatta. – Még kényelmesebben fúrta hozzá magát. – Bármikor elmehetek holnap megint vásárolni.
- Holnap? – Vipera szorosabban ölelte. – Tudod, létezik a legnagyszerűbb találmány a világon. Úgy hívják, online-vásárlás.”

RaeLynn Blue - An English Rose

An English Rose

Kedves megható kis novella szerelemről, meg Szilveszter éjjeléről, meg ilyesmikről. Alysiától kaptam (ki mástól :D), miután megmutatta a borítót. Hölgyeim, elég nyálcsorgatós nemde? Én kapva-kapnék egy férfi után, a rózsa is jöhetne, bár nem muszáj ideadnia :D. Szóval ez egy édes, rövid történet arról, hogy van egy férfi, Liam, aki szeret egy nőt, Evelyn, de hát a távolság az bizony elég nagy problematika. Mint kiderült már ismerik egymást egy éve, és azóta van ez a „kapcsolat” közöttük. Azóta szereti a férfi a nőt és feleségül akarja kérni. A nő a tipikus, munkamániás asszony első látásra, azonban kiderül, csak fél szeretni a férfit igazán. Azonban mint minden jó kis történetnek, ennek is Happy End a vége. Természetesen, hogy kecsegtető legyen, van benne jó kis szex-jelenet, hogy mindenki sóhajtozhasson, meg elolvadjon, meg minden más ehhez hasonló női reakciót produkálhasson.

Szóval esti mesének kiváló darab, lefekvés előtt mondjuk lehet „túl sok”, ha értitek mire gondolok :P. 

Kedvenc Idézetek:

Figyelmeztetés

Ez az erotikus munka felnőttek szánt szexuális jelenetek tartalmaz, amik igazán forróak. Ez a könyv kizárólag felnőttek számára készült, ahogy ezt az ország törvényei is meghatározzák. Szóval tartsák távol a könyvet a kiskorú gyerekektől.

Milyen megható gondoskodáás :D.

„Duda harsant, ahogy a fényes fekete sportkocsi elállta az utat.

Úristen, ez a tiéd?

A férfi úgy pillantott vissza rá, mint aki nem biztos a válaszában. – Öhm, igen.”

Most eltérek az eddigiektől és nem írok kedvenc szereplőt, meg karaktert meg ilyeneket, mivel ez egy rövid novella csak. de ami fontos és tudom értékelni:

Az a borítóóó. Az 10-ből 20 pontot kap nálam :D. Egyértelmű miért :D