Alexandra Ivy - Embrace the darkness

Cím: Embrace the darkness/Der Kuss des Blutes

Író: Alexandra Ivy

Megjelenés éve: 2007

Magyar megjelenés: Ilyenről nem tudni

     Hogy bukkantam rá? Természetesen miután elolvastam az első kötetet feltétlenül folytatnom kellett. Ez a könyv nem sokkal az után veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért. Abby és Dante boldog házasságban élnek, a démonok meg messze kerülik őket, mert félnek (vagy inkább rettegnek?) az Istennő haragjától. Hát igen, néha az óriási hatalom elég hasznos tud lenni. A főszereplőnk az előző kötet végén megismert vámpír, Vipera, aki Dante és az egész klán vezetője.

     Vipera hónapokig kutatott az után a Shalott után, aki segített nekik megmenteni a világot az első kötet végén. Most végül sikerült megszereznie a lányt egy rabszolgakereskedőtől. Mondhatni a szolgájává teszi a lányt, csak épp nem úgy, ahogy azt Shay gondolná, ugyanis rendkívüli gyengédséget és kedvességet mutat iránta, inkább érzi úgy, mintha vendég lenne semmint egy eszköz a férfi kezében. Shay azonban mindezek ellenére egyáltalán nem örül a fordulatnak, persze érthető okokból. Egyik ugyanis, hogy az apját vámpírok ölték meg, mikor gyerek volt, ezért az emberi anyja nevelte fel, aki nem felejtette el végig azt sulykolni a lányába, hogy szörnyszülött és gyűlölnie kell démoni oldalát.

     A lány fajtája mára teljesen kipusztult, ő az utolsó élő Shalott. Hogy miért van ez így? Mert a vámpírok számára afrodiziákumként ható vérük a kipusztulásukat okozta. Szóval egyáltalán nem könnyű számára a helyzet, amibe bele keveredett főleg, mivel a találkozásuk óta álmok gyötrik a férfiról, ami persze Viperával ugyanígy van.

     Szóval vámpírunk sikeresen túllicitál mindenkit (hiszen megteheti), így kezét--avagy mondhatnám, szemfogait--ráteheti a lányra, aki hónapok óta üldözi álmában. Hazaviszi és persze semmit nem bíz a véletlenre, elvégre nem szeretné, ha a lány megszökne avagy valaki elvinné, ezért megduplázott figyelmet fordít a biztonsági rendszerére. Ugyanis valami gonosz hatalom meg akarta szerezni az orra elől a Shalottot. Csupán még azt nem tudja kicsoda, vagy micsoda. Azonban az a hatalom még nem tett le a lányról és innét kezdve indul meg az igazi hajsza.

     Az biztos, hogy unatkozni senki nem fog. Különböző szörnyek erednek a nyomukba többször is meg akarván ölni őket, ráadásul még utána kell járniuk a Shay-en lévő varázslatnak is, ami az életét egy Evor nevű rabszolgakereskedő trollhoz köti. Ha egyikük meghal, a másik is meghal és a kis trollt valaki elrabolta, szóval gyorsan meg kell találniuk, mielőtt az, aki üldözi őket megunná a várakozást és végezne vele--ezáltal pedig főhősnőnkkel is. 

    Szóval minden létező akadályt leküzdve, barátokat szerezve és veszítve eljutunk a végső kifejletig, ami természetesen kinek hogy, de többnyire pozitívan végződik egy jó romantikus történethez mérten. Annyit még muszáj megemlítenem, hogy valamiért teljesen úgy asszociáltam Shay-re az első kötet végén, mint egy macskaszerű lényre. Cicafülekkel, farkincával és miegymás. Talán a viselkedéséből és magatartásából képzeltem magam elé így, mindenesetre nehéz kizárni a képet a fejemből. :) Vipera teljesen olyan volt, amilyennek elképzelte, szinte sosem tudott igazán komoly lenni, valahogy mindig minden szituációban volt valami vicces. Abszolúte megszerettem és tökéletesen ki volt dolgozva mint a múltja a szereplőknek, mint az érzelmi felépítettségei, vagyis teljesen beleélhetjük magunk a történetbe.

     Az abszolút kedvenc karakterem azonban mégsem ő lett, hanem az apró kis vízköpő, Levet. Egy rendkívül imádnivaló, kis francia szörnyeteg, aki másodpercek alatt még egy szentet is képes kihozni a sodrából. Az igazi komikumot ő hozta és nagyon jól ki lett találva a szerepe a történetben. Szerettem, hogy még számára is valamilyen tapasztalattal, tanulsággal végződött a könyv. Remélem még visszatér majd a következőkben is. Sajnálnám, ha kimaradna.

     A történet tehát nagyszerűen le lett vezetve, a karakterek szerethetők és teljesen átélhetők, a jelenetek jól le lettek írva, élethű és mintha az egész ténylegesen a szemünk előtt zajlana le. Rengeteg volt a vicces elem, sok volt a poén és ez egyáltalán nem vált a könyv hátrányára. Az egyik kedvenc jelenetem az, mikor Vipera felfedezi, hogy Shay összetörte a kedvenc kocsiját menekülés közben. (Férfiak és az autóik... :P) Hát igen, nagyon megéri elolvasni, szóval mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki tud angolul. Alig várom már a következő kötetet, aminek a főszereplőjét szintén ennek a kötetnek a végén ismerhettük meg Styx formájában. Érdekes karakter, sajnálom is szegényt a körülmények miatt és kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle az írónő. Egy jó lehetőség rejlik a jelleme és múltja mögött.

Értékelés:

A borító: 3/5

A történet: 5/5

Nyelv nehézsége: 2/5
Kedvenc karakterem: Levet és Vipera
Kedvenc jelenetem: Mikor Vipera meglátja az összetört autót
Ami tetszett: A rengeteg vicces helyzet, a jól megszerkesztett történet és hogy a végén mindenki tanul valamit: Shay megtanulja elfogadni a démon énjét és már nem csak szörnyetegnek tartja magát, Levet pedig megtanulja, hogy "nem a méret a lényeg".
Ami nem tetszett: Ilyet nem tudok mondani. Csak így tovább, Alexandra Ivy! :D

Kedvenc idézetek:

„ Pontosan kellett tudnia, mivel is állt szemben.
A gondolat alig futott át az agyán, mikor a csúszkáló autó egy villanypóznába csapódott. Elmormogott egy káromkodást, majd még egyet, mikor a kocsi azonnal felrobbant és lángoló golyóvá vált.
Hát, az ördög vigye el.
Ilyen nem csak a filmeken történik?”

„Szája megpihent eszeveszetten lüktető pulzusán, mielőtt nyelvével végigsimított volna a nagy vénán, nedves ösvényt hagyva felfelé a torkán.
A lányon úrrá lett a pánik, kezét felemelte és a mellkasára tette.
- Vipera!
- Ebben a pillanatban nem vágyom a véredre, kis kedvencem. – Ajkaival végigsimított a bőrén, melytől kellemes borzongás futott végig Shay gerincén.
- Akkor mit akarsz?
- Minden mást.”

„ Úgy helyezkedett, hogy a teste a lányéhoz préselődjön. – Inkább szeretnéd, hogy éhes vámpírok vegyenek körbe? Mert elrendezhető.
A lánynak elakadt a lélegzete, pulzusa vadul lüktetett a nyakán. – Állj!
Megérintette az arcát. – Arrébb kell, hogy menj, kis kedvencem.
- Mi?
- A hűtőnek támaszkodsz. Nem férek hozzá a vérhez.
- Ó.”

„Dante tehetetlenül emelte fel a kezét. – Eléggé ragaszkodott hozzá, hogy a látogatás nappal történjen.
- Hogy ne tudjak közbelépni?
- Részben. – A fiatalabb vámpír ajka különös mosolyra húzódott. – De az igazat megvallva, szerintem Abby egy másik nő társaságára vágyik. Annak ellenére, hogy Istennő, még mindig elég emberi ahhoz, hogy sóvárogjon az órákig tartó vásárolgatásokra a plázában és a pletykálkodásra egy kávé mellett.
Vipera rémülten borzongott meg. – A szentek vérére, miért?
- Ez a kérdés, öreg barátom, már meghaladja a vámpírok logikáját.”

„ – Azt mondtad, sosem voltak itt vendégeid.
Kezével a még mindig nyitva lévő szekrényajtó felé intett, mely számtalan egyértelműen női ruhát tartalmazott.
- Így is van.
- Akkor ezek a tiedek? – pislogott Shay meglepetten. – Tudtam, hogy a vámpíroknak különleges ízlésük van… de ezt sosem gyanítottam volna.”

„- És ezért vagy klánvezető?
Vipera átgondolta a szavait. Érezte, hogy semmilyen túláradó hatalom nem fogja lenyűgözni ezt a nőt. Úgy nem, hogy annyira megszállotja volt a gyakorlatias céloknak főleg az ő irányításában.
- Részben.
- Mi a másik rész?
Vipera szeliden elmosolyodott. – A lehengerlő személyiségem?
Shay a szemét forgatta. – Nagyon nem hiszem.”

„Semmi nem teheti tönkre a pillanatot.
Semmi, csak egy hirtelen dörömbölés a súlyos tölgyfaajtón.
- Shay. – Levet éles, bosszantó, kellemetlen hangja hallatszott a levegőben. – Egész nap az ágyban akarsz feküdni? Éhezem.
 Vipera megdermedt. Shay azonban kiugrott az ágyból, mintha csak ágyúval lőtték volna ki. Sietősen felvette reszkető testére a köntösét.
A hangulatot egyértelműen tönkre tették. És ha a lány megsebzett pillantásából ítélte, nem fog egyhamar újra feléledni benne.
Vipera egy bosszús morgással a hátára feküdt és öklével a matracba vágott.
- Meg… fogom… ölni.”

„- És ha csapdába esel? – kérdezte.
- Akkor jöhetsz és megmenthetsz – ígérte lassú mosollyal.
- Miből gondolod ilyen biztosan, hogy megtenném?”

„A közeli polcokon lévő, furcsa alakú dolgok felé fordult. Keze előrenyúlt egy kristálygömbnek tűnő dolog felé, aztán tompa sikkantással hátrált egyet. Egy villám gyorsaságával, Vipera azonnal mellette termett, aggodalmasan szorított meg a vállát.
- Mi az? Mi történt?
Nagyot nyelt, ahogy igyekezett visszafogni undorott remegését. – Egy pók.
Egy szívdobbanásnyi idő telt el. – Egy pók?
- Ne gúnyolódj, gyűlölöm a pókokat. Olyan hátborzongatóak.
Telt ajkai felfelé rándultak. – Ó, igen, nagyon hátborzongatóak.
Shay fújtatva elhátrált. Egy óriási pók volt. És szőrös. Ki nem sikított volna?
- Jól van. Csak menj vissza és csináld, amit eddig – morogta.”

„ – Sajnálom a hálóinged, kis kedvencem – dörmögte.
A legkevésbé sem tűnt bűntudatosnak, gondolta bosszúsan, mikor ránézett a szakadt, javíthatatlan hálóingre. Valójában nagyon is elégedettnek tűnt önmagával.
- Ne aggódj miatta. – Még kényelmesebben fúrta hozzá magát. – Bármikor elmehetek holnap megint vásárolni.
- Holnap? – Vipera szorosabban ölelte. – Tudod, létezik a legnagyszerűbb találmány a világon. Úgy hívják, online-vásárlás.”