Cím: A lot like love
Író: Julie James
Megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés: 2013
Erre a könyvre azt hiszem, hogy az Amazon ajánlásai között bukkantam rá az egyik könyvhalom rendelésekor. Nem szép dolog, de először a borítója fogott meg. Elolvastam a címet, majd a tartalmat és tudtam, hogy létezik a szerelem első látásra. Bevallom, csak utólag jöttem rá, hogy ez az FBI sorozat második kötete. De szerencsémre a kötetek nem függnek össze szorosan.
Szóval, történetünk ott kezdődik, hogy főhősnőnk, Jordan ikertestvére börtönbe kerül kicsivel több, mint egy évre. Az indok nevetséges, leállította a Twittert egy teljes napra és ezért kapta azt a gúnynevet h Twitter-terrorista. Na most először nem tudtam nevessek, vagy sírjak. Emiatt börtönbe kerülni ennyi időre... Mindegy. Szóval ő börtönben, apuci meg billiomos, de Jordan nem akar az ő pénzétől függni úgymond. Saját kis vállalkozást vezet egy elegáns borászat formájában, és elég sikeres benne. Történetünk elején az FBI el akar kapni egy nagyon befolyásos maffiavezért, de ehhez be kell férkőzniük az egyik gazdag étterem-tulajdonos irodájába, aki tisztára mossa a pénzüket. Ehhez kérik Jordan segítségét, ugyanis kínálkozik a lehetőség egy estély formájában, oda azonban érthető módon az FBI-t nem hívják meg.
Így hát a törvény alkut köt Jordannel; kiengedik a testvérét a börtönből, ha bejuttatja az egyik beépített ügynöküket. Tehát az akció sikere most a nőn múlik. Azonban minő váratlan fordulat, az ügynök, aki eredetileg a partnerét játszaná lebetegszik, így Nick McCall kénytelen átvenni a helyét, és mondhatni az őrületbe kergetik egymást. Nem jönnek ki túlzottan, de azt hiszem, pont ezért is lehet kedvelni a párost. Nick szerint a lány egy elkényeztetett, öntelt gazdag fruska, aki ráadásul buta is és teljesen megdöbben, mikor Jordan az ellenkezőjének bizonyul. Ami egyszerű munkának indult, végül elég kuszává válik. Ugyanis az egyetlen tényező, amivel nem számoltak az, hogy az a bizonyos férfi, akit le akarnak buktatni magának akarja Jordant. Természetesen csak a csinos öröksége miatt, no meg mert úgy gondolja jól mutatna mellette, akár valami drága kiegészítő.
A férfi útjában azonban ott áll Nick, az ingatlanügynök és álbarát, végül pedig ami egy estés kalandnak indult sokkal tovább tart, mint hinnék. Ugyanis magánnyomozót állít rá a fickó, hogy megtudja, mennyire mély a kapcsolatuk és milyen piszkos kis titkokat talál Nickről, amivel szétzúzhatja a kapcsolatukat. A végén már elképzelhető, hogy ők maguk sem tudják, mi a valóság és mi csak játék. Amikor persze a csúnya bácsi rájön, hogy Nick valójában beépített ügynök (egy óvatlan, féltékeny volt szerető miatt), Jordan issza meg a levét az együttműködésnek és Nicken múlik, hogy nem torkollik-e katasztrófába az egész ügy.
A történet nagyon jól ki lett találva, a szereplők szépen ki voltak dolgozva és a macsóhumorból sem volt hiány. Az egész kerek volt, nem hiányoltam semmit. Magam sem vagyok nagy borbarát, akár csak Nick, de Jordannek a végére már-már engem is sikerült megpuhítania. Nick nem a legromantikusabb alak, viszont fülledt jelenetekből (meg egy bizonyos téglafalból) egyáltalán nem volt hiány. ;)
Néha a zsaru-zsargont (imádom ezt a szót, akkor is ha nem létezik xD) nem igazán értettem, de nem kerültem miatta nagy hátrányba. A vége pedig, mikor egyikük sem hajlandó engedni és makacskodnak, azt egyszerre találtam szórakoztatónak és idegesítőnek. Bár Nick családját annyira nem ismerjük meg, az anyját nagyon megkedveltem. Jordan testvére érthető okokból elég sokat szerepelt és nekem egy pozitív meglepetés volt, hogy az apja egyáltalán nem az a sznob férfi, aki a saját gyerekeivel sem törődik. Egyáltalán nincs elszállva magától (már amennyire megismerhettük), van humora és bár ritkán találkozik a gyerekeivel, imádja őket, igazi mintaapa.
Egyszóval minden angolul tudónak csak ajánlom. Annyi imádott jelenet és idézet volt, hogy meg sem tudnám számolni, szinte minden soráért odavoltam. A végére tényleg úgy éreztem magam, nekem is kell egy saját Nick McCall, akármilyen óvatosan is álltam hozzá.
Értékelés:
Borító: 6/5
Történet: 5/5
Nyelv nehézsége: 4/5
Kedvenc karakterem: Nick McCall
Kedvenc jelenetem: túl sok volt
Ami miatt imádom: Bár a zsaruhumor nekünk nem mindig csattan és olyan angolhumor feelingje van, a két karakter évődése mindig jól elszórakoztat
Ami nem tetszett: Nem nagyon tudok mit felhozni ellene, bár a nyelvezete számomra kissé döcögőssé tette az olvasást, nem tudom, ki hogy lesz vele. Ha nem szeretitek az őrülteket és az erőszakot... Nem, akkor is kötelező darab!!!! KÖTELEZŐ!!!
Idézetek:
„- Jól van. Ne kímélj.
Davis vigyorogva köszöntötte. – Neked is jó reggelt, napfény. És üdvözöllek újra itt. Mennyire hiányoztak a kellemes beszélgetéseink, míg a Fivestar ügyön dolgoztál.
- Sajnálom. Kezdem előröl. Jó újra itt lenni, uram. Köszönöm.
- Gondolom gond nélkül sikerült megtalálnod az irodád? – kérdezte szárazon Davis.
Nick kényelmesen elhelyezkedett a székén, hagyta, hogy a szarkazmus egyszerűen lepattanjon róla. Igaz, míg a Fivestar Akción dolgozott az elmúlt hat hónapban, nem is volt sokat az irodában. És jó érzés volt újra itt lenni. Meglepődve vette észre, hogy tényleg hiányolta a beszélgetéseiket Davisszel. Igen, a főnöke néha nagyon ingerlékeny tud lenni, de mindazzal a sok szarral, amivel meg kellett birkóznia, mint felelős különleges ügynök, ez elvárható volt.
- Addig bóklásztam az emeleten, míg meg nem találtam azt az ajtót, amin a nevem állt. Senki nem rúgott még ki, szóval azt hiszem jó helyen vagyok. – Davisre nézett. – Kicsit mintha őszebb lennél a halántékodnál, főnök.
Davis felmordult. – Az életem elmúlt hat hónapját azzal töltöttem, hogy aggódtam, vajon elcseszed-e az egész nyomozást.”
Nick tekintete ámulattól csillogott, mikor ránézett. – Azt hiszem, próbálom kicsit idegesíteni.
- Miért? – kérdezte bosszankodva Jordan.
A férfi mintha elgondolkodott volna rajta. – Talán azért, mert képes vagyok rá. Úgy néz ki, elég könnyen. – Tett felé egy lépést és a lány arcát tanulmányozta. – Lefogadom, hogy kellene még néhány ember az életébe, aki bosszantja, Ms. Rhodes.”
- Mi változtatta meg a véleményed? Hadd találjam ki—a Maserati.
Nick kuncogott. – A fedősztorink az, hogy az én karakterem lecsapott az első alkalommal, mikor találkozott veled. Nem fog a közeledbe engedni egy másik férfit.
- A karaktered kissé birtoklónak hangzik. Ez olyasvalami, ami miatt aggódnia kéne az én karakteremnek?
Megálltak a lámpánál, ami majd kiviszi őket az autópályára. Nick hangja mély volt, még halkabb, mint a kocsi motorja. – Azt hiszem, a karakterednek titokban tetszik. Túl sokáig randiztál unalmas, aggodalmaskodó férfiakkal. Valami másra vágytál.
Jordan éles pillantást vetett az előtte álló terepjáróra. – Azt hiszem, a karaktered túl sok mindent feltételez.
A pillantásuk találkozott a visszapillantó tükörben. – Valóban?”
- Nincs. Csak egy ragtapasz a mellbimbómon.
Hat év munka beépített ügynökként az FBI-nál, újabb öt év a NYPD alelnökeként, de átkozott legyen, ha Nicknek a leghalványabb sejtése volt, mihez kezdjen ezzel a kijelentéssel.
Jordan elvigyorodott. – Csak vicceltem. – Megpörgette az ujját a levegőben. – Fordulj meg.
Engedelmeskedett. Ne gondolj a mellbimbójára. Ne gondolj a mellbimbójára.
A mellbimbójára gondolt.
- Végeztél már? – kérdezte gorombán. Talán gyorsabban menne, ha nyújtana neki némi segítséget…”
A férfi még szkeptikusabb pillantást vetett rá. – Egy kapcsolatot?
Jordan felvette a pohár cabernetet. – Igen, csak gondold végig. Azzal kezded, hogy megnézed a bort. Ez az első benyomás. Felteszed magadnak a kérdést, „Vajon ez szerintem jól néz ki? Érdekel annyira, hogy még többet tudjak meg róla?”. Aztán kicsit közelebb kerülsz a borhoz. Kipróbálod az aromáját, és ha valami olyasmi, ami tetszik, akkor a tested önkéntelenül is reagál rá, zümmögni kezd, várakozva, hogy tovább menj. Hagyod, hogy a bor elkezdjen incselkedni veled, magához vonzzon, elcsábítson. Ennél a pontnál már közel vagy ahhoz, hogy megízleld, de még nem vagy ott. Talán kitartasz még egy kicsit, elhúzod a végső kielégülést, addig tartod magad a szakadék szélén, amíg csak lehetséges. És végül, mikor már nem bírsz tovább várni, megkóstolod. Átadod magad a bor gazdag, bársonyos, selymes érzésének, az ízének, az illatának és megint megkóstolod. És megint. Egészen addig, míg nem érzed, hogy belepirulsz, míg az a meleg, csiklandozó, euforikus érzés újra és újra el nem önt, még akkor is, mikor már az utolsó csepp is elfogyott és lassan kezdesz aláereszkedni a gyönyör felhőjéről.
Poharát a férfiéhoz koccintotta. – Na, erről szól a borivás.”
Nick magában elvigyorodott. Helyes. Próbálja csak meg felülmúlni ezt az a kis szemétláda.”
Az az ő álbarátnője volt odabenn. Annál az asztalnál, ahol előző este sajtos krumplit ettek. És ha úgy gondolta, hogy perzselő szexpillantásokat válthat egy piperkőc, sálas fickóval, aki betévedt a boltjába, akkor újra végig kéne gondolnia.
Neki is volt egy pillantása, amit meg akart mutatni a szemétládának.
Eljött az ideje, hogy felvillantsa a ne-baszakodj-velem tekintetét.”
- Sokat, nagyon sokat kell szeretkezned velem.
Jordan félrenyelte a vizet és köhögni kezdett. Nick ártatlanul pislogott rá. – Nem tetszik?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése