Alexandra Ivy - Darkness Everlasting

Cím: Darkness Everlasting/Nur ein einziger Biss

Író: Alexandra Ivy

Megjelenés éve: 2008

Magyar megjelenés: Ilyenről még nem tudni

     Nos, eljutottam máris a sorozat harmadik kötetéig. A helyzet az, hogy nem is tudom, hol kezdjem a beszámolót. Ugyanis vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. De talán vegyük át először röviden a történetet.
     Styx az előző kötet végén átvette az Anasso helyét. Tömören összefoglalva nem csak a vámpírok királya, hanem minden démon felett áll. Na most, a vérfarkasok egy szakadár csoportja le akarja taszítani őt a posztjáról, ugyanis évet óta elnyomásban kellett élniük, ami miatt most kihalófélben vannak. Ők legalábbis erre fogják. A királyuk, Salvatore mindent megtesz, hogy visszahozza a vérfarkasok régi fényét. Érdeklődésének tárgya pedig egy különleges emberi nő, Darcy.
     Hogy megregulázhassa a vérfarkasokat és alkut köthessen velük, Styx elrabolja Darcy-t az orruk elől. Átadja nekik, ha hajlandók engedelmeskedni neki. Csakhogy Salvatore is mindent elkövet, hogy magához csábítsa a lányt. Például a régóta vágyott családja történetével, akiket még nem ismer.
     Darcy az utcán nőtt fel. Egyik nevelőszülőtől a másikig küldték az árvaházból, a különleges képességei miatt. (Gyorsabban gyógyul az embereknél, nem öregszik kb. 18 éves kora óta stb...) Végül megszökik és az utcán nő fel. Nem tudja, ki a családja, ahogy azt sem, micsoda ő valójában. Ja és vegetáriánus (ez majd akkor lesz igazán ironikus, mikor leleplezik micsoda).
     Na már most, az ember azt hinné, hogy meg van a magához való esze ennyi megpróbáltatás után. És nem is hülye. Viszont bevallom őszintén, engem teljesen kiborított. Nincsen túl nagy személyisége, sokszor néhány húzásával igazi p****nak éreztem. Sajnáltam Styx-öt, amiért ilyen nőt kapott párjának. Mintha az írónő elfelejtett volna valami értékelhető, vagy legalább szembeszökő, értelmes tulajdonságot adni neki.
     Leginkább teljesen közömbös volt minden iránt. Póker arccal szemlélte a világot, nem esett pánikba, még csak fel sem húzta magát. Az érzelmi mércéje felett végig a semleges jelző villogott, néhány esetben képes volt haragot mutatni és kiborulni, de ennyi. Végtelenül naiv, kicsit talán túl ártatlan és mindenkiről csak a legjobbat feltételezi akkor is, ha az illető meg akarja ölni. Szó szerint nem képes egy légynek se ártani, de még igazán gyűlölni se senkit, vagy haragudni rá.
     Levetet sem hagyták ki a kötetből legnagyobb örömömre, mert nagyon megszerettem a kis vízköpőt. Ő megy dajkának Shay kérésére Darcyhoz. De most némely esetben engem is csak idegesített, mint szórakoztatott. Voltak nagyon buta megnyilvánulásai attól függetlenül, hogy egy gyerek értelmi szintjén van. De még mindig a kedvenceim közé tartozik, hiszen a végére újra azzá az aranyos kis vízköpővé vált.
     Feltűnnek az előző kötetek szereplői is, főleg Vipera. Még mindig imádom a karakterét, nagyon remélem, hogy a továbbiakban is feltűnik. Darcy anyja egy kurva és egy gonosz, szívtelen ribanc, de ezt ő maga is kimondja. Legalább őszinte. Akármennyire is akar meggyőzni engem a könyv vége ennek ellenkezőjéről, én nem vagyok a naiv Darcy, szóval képtelenség hogy kedves is tud lenni és van szíve. Ő maga mondja ki, hogy nem anyatípus...! Nem tudok így gondolni rá azok után, amit tett. Képes lenne a saját lányát is megölni, aztán kiláncolja egy ágyhoz, hogy megerőszakolhassák. És mi az egyetlen reakciója? "Azért vigyázz a testére, mégis a lányom."
Szóval Nem! Hatalmas NEM!
     Salvatore karaktere viszont tetszett és felkeltette az érdeklődésem. Valahogy már az elejétől fogva azt az érzést keltette bennem, hogy rossz felől próbálja megközelíteni a nemes célt, de nem az a kegyetlen figura, akinek kinéz. Sőt. Végtelen kedvességet és türelmet tanúsított Darcy iránt ellenben a többi farkassal. Egyáltalán nem lehet rá úgy asszociálni, mint főgonosz és biztosan nem is ez volt a célja az írónőnek, ha saját kötetet kap. A végén viszont jót kellett nevetnem, mikor a két pasi egymásnak esett és Darcy vetett véget a küzdelemnek egy ilyen beszólással: Arra gondoltatok már, hogy elrendezhetitek kulturáltan is a dolgot? Mondjuk tárgyalással? xD Erre a két csávó úgy néz rá, mintha UFÓ lenne. XD
     A történet nagyon érdekes volt, hozta a már megszokott színvonalat és fordulatokban sem volt hiány. Annak ellenére, hogy előre kiszámíthatjuk mi fog történni, mindig nyitva hagy egy olyan kérdést, ami felkelti a kiváncsiságunk és várnunk kell addig, míg mindenre fény derül. Azért a legutolsó jelenet kiborított. Ez a naiv "mindenki jó és szép az élet meg rózsaszín" lezárás hányingerkeltő volt. Oké, hogy mindenki tette mögött van  valami indok, de ha a saját anyád úgy bánik veled, ahogy, nem bocsájtasz meg neki egy egyszerű vállon veregetés után. Főleg, ha a szemed láttára akarja szemmel megerőszakolni a pasid és még csak nem is titkolja. Szép elmélet, hogy megmagyarázzuk a miérteket. De akkor is vannak dolgok, amiket nem lehet ilyen egyszerűen elintézni vagy megbocsájtani. Anyád ribanc, de a te érdekedben volt, nagy ölelés és minden rendben.... Borzasztó...

Értékelés:

A történet: 3/5
A borító: 2,5/5
A nyelv: 2/5
Kedvenc jelenet: Mikor Levet vezet
Kedvenc karakter: Styx és Salvatore
Ami tetszett: Hát bevallom, most nehéz felsorolnom néhány épkézláb dolgot. Szűrjétek le. :P
Ami nem tetszett: Azt hiszem magáért beszélt a fenti beszámoló.


„- Ha behunyom a szemem úgy tehetek, mintha ez az egész csak egy rémálom lenne, ami majd elmúlik – morogta.
- Lehet, hogy rémálom vagyok, de attól tartok nem megyek sehova.
Várt egy szívdobbanásig. Mikor a nő továbbra sem akart együttműködni, Styx felé hajolt és ajkát az övére nyomta. A nagy, gyönyörű zöld szemek azonnal felnyíltak a meglepetéstől.
- Hé – lehetle. – Hagyd abba.”

„- Azok a férfiak vérfarkasok voltak, én pedig vámpír vagyok – mondta ridegen.
- Persze, és gondolom Frankensteink vár az ajtó előtt, mi?
Styx halkan felszisszent. Nevetséges hollywoodi mítoszok. Az emberek a nélkül is elég ostobák voltak, hogy ilyen szennyel rothasztanák az agyukat.”

„A sötét figyelmeztetést elvágta egy követelődző, parancsoló hang, mely az ajtón át szűrődött be. A hangnak erős akcentusa volt és egy jó nagy adag francia megvetés vegyült bele.
- El az utamból, tökfej. Hát nem látod, hogy azért jöttem, hogy segítsek a fogolynak?
Styx az ajtó felé fordult, kifejezése hitetlenséget tükrözött.
Teringettét! Mi közeledhetett, ami még minden vámpírok urát is sokkolta?
- Az istenekre, mit keres itt? – lehelte Styx. 

- Ki az? – kérdezte a lány.
- Levet. – Visszafordította felé a pillantását. – Készülj fel, angyal.
Felhúzta a takarót az orráig. Mintha az megvédhetné. – Veszélyes?
- Csak az ép elmédre.”

„- Most pedig, ha már itt vagy, miért nem mesélsz nekem erről a nőről? Rájöttél már, miért olyan fontos a vérfarkasoknak?

…. 

- Nem jöttem még rá semmire azon kívül, hogy nem nő – vallotta meg Styx.
Viper meglepetten köhintett egyet és gyorsan félretette a poharát.
- Nem nő. Ne mond nekem, hogy a lány valójában egy férfi.
Beletelt egy hosszú másodpercbe, míg Styx követni tudta Vipera szavait. Nem mintha megdöbbentette volna a feltevés. Több mint ezer évet megélt. Elég kevés dolog tudta megdöbbenteni.
- Nem, természetesen nem. Ő… határozottan nő, de nem teljesen ember.”

„Vipera egyértelmű jókedvvel kuncogott fel. – Azt hiszem, ez egy igen.
Styx elfordította az arcát, tekintete zord volt. – Igen. Ő… meglepően gyönyörű. Olyan gyönyörű, mint egy angyal.
Vipera jókedve egy pillanatra sem lankadt. Fenébe az arcátlanságával. – Közel sem tűnsz olyan elégedettnek, mint lenned kéne, barátom.
- Ő… kiszámíthatatlan – ismerte be kelletlenül Styx.
- Ha van benne akármennyi emberi vér, akkor sajnos kiszámíthatatlannak kell lennie – mondta bánatosan Vipera.
- Nehéz megmondani, hogy kéne bánnom vele.
Vipera előre lépett és Styx vállára tette a kezét. – Ha elfelejtetted, hogy kell bánni egy gyönyörű hölggyel, Styx, akkor attól félek nincs remény számodra.”

„- Mi az? – kérdezte egyértelmű gyanakvással.
Styx ajka megrándult. – Csak egy kis veszélyes gyümölcslé, semmi más.
Darcy óvatosan belekortyolt és megkönnyebbült, mikor megérezte a narancsok édes ízét. Megkönnyebbült és meglepődött. – Ez friss. Te csináltad?
- Miért vagy így meglepve? Nem vagyok teljesen hasznavehetetlen.”

„- Te biztosan angyal vagy – lehelte, ahogy lassan kihúzódott, majd újra belé hatolt csípője egyetlen mozdulatával. – Mert megmutattad a Mennyországot.

… 

Véres pokol.
Jó, hogy halhatatlan volt.
Ilyen gyönyör biztosan a sírba vitt volna egy halandó férfit.”

Julie James - A lot like love

Cím: A lot like love

Író: Julie James

Megjelenés éve: 2011

Magyar megjelenés: 2013

     Erre a könyvre azt hiszem, hogy az Amazon ajánlásai között bukkantam rá az egyik könyvhalom rendelésekor. Nem szép dolog, de először a borítója fogott meg. Elolvastam a címet, majd a tartalmat és tudtam, hogy létezik a szerelem első látásra. Bevallom, csak utólag jöttem rá, hogy ez az FBI sorozat második kötete. De szerencsémre a kötetek nem függnek össze szorosan.
     Szóval, történetünk ott kezdődik, hogy főhősnőnk, Jordan ikertestvére börtönbe kerül kicsivel több, mint egy évre. Az indok nevetséges, leállította a Twittert egy teljes napra és ezért kapta azt a gúnynevet h Twitter-terrorista. Na most először nem tudtam nevessek, vagy sírjak. Emiatt börtönbe kerülni ennyi időre... Mindegy. Szóval ő börtönben, apuci meg billiomos, de Jordan nem akar az ő pénzétől függni úgymond. Saját kis vállalkozást vezet egy elegáns borászat formájában, és elég sikeres benne. Történetünk elején az FBI el akar kapni egy nagyon befolyásos maffiavezért, de ehhez be kell férkőzniük az egyik gazdag étterem-tulajdonos irodájába, aki tisztára mossa a pénzüket. Ehhez kérik Jordan segítségét, ugyanis kínálkozik a lehetőség egy estély formájában, oda azonban érthető módon az FBI-t nem hívják meg.
     Így hát a törvény alkut köt Jordannel; kiengedik a testvérét a börtönből, ha bejuttatja az egyik beépített ügynöküket. Tehát az akció sikere most a nőn múlik. Azonban minő váratlan fordulat, az ügynök, aki eredetileg a partnerét játszaná lebetegszik, így Nick McCall kénytelen átvenni a helyét, és mondhatni az őrületbe kergetik egymást. Nem jönnek ki túlzottan, de azt hiszem, pont ezért is lehet kedvelni a párost. Nick szerint a lány egy elkényeztetett, öntelt gazdag fruska, aki ráadásul buta is és teljesen megdöbben, mikor Jordan az ellenkezőjének bizonyul. Ami egyszerű munkának indult, végül elég kuszává válik. Ugyanis az egyetlen tényező, amivel nem számoltak az, hogy az a bizonyos férfi, akit le akarnak buktatni magának akarja Jordant. Természetesen csak a csinos öröksége miatt, no meg mert úgy gondolja jól mutatna mellette, akár valami drága kiegészítő.
     A férfi útjában azonban ott áll Nick, az ingatlanügynök és álbarát, végül pedig ami egy estés kalandnak indult sokkal tovább tart, mint hinnék. Ugyanis magánnyomozót állít rá a fickó, hogy megtudja, mennyire mély a kapcsolatuk és milyen piszkos kis titkokat talál Nickről, amivel szétzúzhatja a kapcsolatukat. A végén már elképzelhető, hogy ők maguk sem tudják, mi a valóság és mi csak játék. Amikor persze a csúnya bácsi rájön, hogy Nick valójában beépített ügynök (egy óvatlan, féltékeny volt szerető miatt), Jordan issza meg a levét az együttműködésnek és Nicken múlik, hogy nem torkollik-e katasztrófába az egész ügy.
     A történet nagyon jól ki lett találva, a szereplők szépen ki voltak dolgozva és a macsóhumorból sem volt hiány. Az egész kerek volt, nem hiányoltam semmit. Magam sem vagyok nagy borbarát, akár csak Nick, de Jordannek a végére már-már engem is sikerült megpuhítania. Nick nem a legromantikusabb alak, viszont fülledt jelenetekből (meg egy bizonyos téglafalból) egyáltalán nem volt hiány. ;)
     Néha a zsaru-zsargont (imádom ezt a szót, akkor is ha nem létezik xD) nem igazán értettem, de nem kerültem miatta nagy hátrányba. A vége pedig, mikor egyikük sem hajlandó engedni és makacskodnak, azt egyszerre találtam szórakoztatónak és idegesítőnek. Bár Nick családját annyira nem ismerjük meg, az anyját nagyon megkedveltem. Jordan testvére érthető okokból elég sokat szerepelt és nekem egy pozitív meglepetés volt, hogy az apja egyáltalán nem az a sznob férfi, aki a saját gyerekeivel sem törődik. Egyáltalán nincs elszállva magától (már amennyire megismerhettük), van humora és bár ritkán találkozik a gyerekeivel, imádja őket, igazi mintaapa.
     Egyszóval minden angolul tudónak csak ajánlom. Annyi imádott jelenet és idézet volt, hogy meg sem tudnám számolni, szinte minden soráért odavoltam. A végére tényleg úgy éreztem magam, nekem is kell egy saját Nick McCall, akármilyen óvatosan is álltam hozzá.

Értékelés:

Borító: 6/5
Történet: 5/5
Nyelv nehézsége: 4/5
Kedvenc karakterem: Nick McCall
Kedvenc jelenetem: túl sok volt
Ami miatt imádom: Bár a zsaruhumor nekünk nem mindig csattan és olyan angolhumor feelingje van, a két karakter évődése mindig jól elszórakoztat
Ami nem tetszett: Nem nagyon tudok mit felhozni ellene, bár a nyelvezete számomra kissé döcögőssé tette az olvasást, nem tudom, ki hogy lesz vele. Ha nem szeretitek az őrülteket és az erőszakot... Nem, akkor is kötelező darab!!!! KÖTELEZŐ!!!

Idézetek:



„- Jól van. Ne kímélj.
Davis vigyorogva köszöntötte. – Neked is jó reggelt, napfény. És üdvözöllek újra itt. Mennyire hiányoztak a kellemes beszélgetéseink, míg a Fivestar ügyön dolgoztál.
- Sajnálom. Kezdem előröl. Jó újra itt lenni, uram. Köszönöm.
- Gondolom gond nélkül sikerült megtalálnod az irodád? – kérdezte szárazon Davis.
Nick kényelmesen elhelyezkedett a székén, hagyta, hogy a szarkazmus egyszerűen lepattanjon róla. Igaz, míg a Fivestar Akción dolgozott az elmúlt hat hónapban, nem is volt sokat az irodában. És jó érzés volt újra itt lenni. Meglepődve vette észre, hogy tényleg hiányolta a beszélgetéseiket Davisszel. Igen, a főnöke néha nagyon ingerlékeny tud lenni, de mindazzal a sok szarral, amivel meg kellett birkóznia, mint felelős különleges ügynök, ez elvárható volt.
- Addig bóklásztam az emeleten, míg meg nem találtam azt az ajtót, amin a nevem állt. Senki nem rúgott még ki, szóval azt hiszem jó helyen vagyok. – Davisre nézett. – Kicsit mintha őszebb lennél a halántékodnál, főnök.
Davis felmordult. – Az életem elmúlt hat hónapját azzal töltöttem, hogy aggódtam, vajon elcseszed-e az egész nyomozást.”

„Visszafordult Nickhez. – Áruljon el valamit. Ki akar hozni a sodromból, vagy természetéből adódóan ilyen bosszantó?
Nick tekintete ámulattól csillogott, mikor ránézett. – Azt hiszem, próbálom kicsit idegesíteni.
- Miért? – kérdezte bosszankodva Jordan.
A férfi mintha elgondolkodott volna rajta. – Talán azért, mert képes vagyok rá. Úgy néz ki, elég könnyen. – Tett felé egy lépést és a lány arcát tanulmányozta. – Lefogadom, hogy kellene még néhány ember az életébe, aki bosszantja, Ms. Rhodes.”

„- Szóval gondolkodtam a kérdéseden. A karakterem úgy döntött, hogy nem akar más emberekkel találkozni.
- Mi változtatta meg a véleményed? Hadd találjam ki—a Maserati.
Nick kuncogott. – A fedősztorink az, hogy az én karakterem lecsapott az első alkalommal, mikor találkozott veled. Nem fog a közeledbe engedni egy másik férfit.
- A karaktered kissé birtoklónak hangzik. Ez olyasvalami, ami miatt aggódnia kéne az én karakteremnek?
Megálltak a lámpánál, ami majd kiviszi őket az autópályára. Nick hangja mély volt, még halkabb, mint a kocsi motorja. – Azt hiszem, a karakterednek titokban tetszik. Túl sokáig randiztál unalmas, aggodalmaskodó férfiakkal. Valami másra vágytál.
Jordan éles pillantást vetett az előtte álló terepjáróra. – Azt hiszem, a karaktered túl sok mindent feltételez.
A pillantásuk találkozott a visszapillantó tükörben. – Valóban?”

„Huszonöt méterről képes hangot venni, még ruhán keresztül is. Csak annyi a dolgod, hogy belecsúsztatod a melltartódba. – Pillantása lesiklott a ruha V alakú nyakkivágására. – Feltételezem, van melltartó rajtad a ruha alatt.
- Nincs. Csak egy ragtapasz a mellbimbómon.
Hat év munka beépített ügynökként az FBI-nál, újabb öt év a NYPD alelnökeként, de átkozott legyen, ha Nicknek a leghalványabb sejtése volt, mihez kezdjen ezzel a kijelentéssel.
Jordan elvigyorodott. – Csak vicceltem. – Megpörgette az ujját a levegőben. – Fordulj meg.
Engedelmeskedett. Ne gondolj a mellbimbójára. Ne gondolj a mellbimbójára.
A mellbimbójára gondolt.
- Végeztél már? – kérdezte gorombán. Talán gyorsabban menne, ha nyújtana neki némi segítséget…”

„- Csak közelítsd meg úgy, mint mondjuk egy kapcsolatot.
A férfi még szkeptikusabb pillantást vetett rá. – Egy kapcsolatot?
Jordan felvette a pohár cabernetet. – Igen, csak gondold végig. Azzal kezded, hogy megnézed a bort. Ez az első benyomás. Felteszed magadnak a kérdést, „Vajon ez szerintem jól néz ki? Érdekel annyira, hogy még többet tudjak meg róla?”. Aztán kicsit közelebb kerülsz a borhoz. Kipróbálod az aromáját, és ha valami olyasmi, ami tetszik, akkor a tested önkéntelenül is reagál rá, zümmögni kezd, várakozva, hogy tovább menj. Hagyod, hogy a bor elkezdjen incselkedni veled, magához vonzzon, elcsábítson. Ennél a pontnál már közel vagy ahhoz, hogy megízleld, de még nem vagy ott. Talán kitartasz még egy kicsit, elhúzod a végső kielégülést, addig tartod magad a szakadék szélén, amíg csak lehetséges. És végül, mikor már nem bírsz tovább várni, megkóstolod. Átadod magad a bor gazdag, bársonyos, selymes érzésének, az ízének, az illatának és megint megkóstolod. És megint. Egészen addig, míg nem érzed, hogy belepirulsz, míg az a meleg, csiklandozó, euforikus érzés újra és újra el nem önt, még akkor is, mikor már az utolsó csepp is elfogyott és lassan kezdesz aláereszkedni a gyönyör felhőjéről.
Poharát a férfiéhoz koccintotta. – Na, erről szól a borivás.”

„- Nos, le vagyok nyűgözve, hogy sikerült mindezt megtenned – mosolyodott el Jordan ravaszan. – Tudod… ez a különleges-ügynök-dolog néha kicsit szexi is tud lenni.
Nick magában elvigyorodott. Helyes. Próbálja csak meg felülmúlni ezt az a kis szemétláda.”

„Valami felcsattant Nickben.
Az az ő álbarátnője volt odabenn. Annál az asztalnál, ahol előző este sajtos krumplit ettek. És ha úgy gondolta, hogy perzselő szexpillantásokat válthat egy piperkőc, sálas fickóval, aki betévedt a boltjába, akkor újra végig kéne gondolnia.
Neki is volt egy pillantása, amit meg akart mutatni a szemétládának.
Eljött az ideje, hogy felvillantsa a ne-baszakodj-velem tekintetét.”

„- Szóval, avass be ebbe. Mit is kéne tennem egy állítólagos ingatlanbefektető barátnőjeként, aki egyetemi diákoknak ad ki lakásokat és huszonéveseknek? – Kortyolt egyet a vízből.
- Sokat, nagyon sokat kell szeretkezned velem.
Jordan félrenyelte a vizet és köhögni kezdett. Nick ártatlanul pislogott rá. – Nem tetszik?”