Alexandra Ivy - Gueardians of eternity 04 - Darkness Revealed

Cím: Darkness Revealed/Im Bann Der Nacht

Író: Alexandra Ivy

Megjelenés: 2009

Oldal: 363

Sorozat: Guardians of Eternity

     Két főhősünk ezúttal Conde Cezar és Anna Randal. Anna egy "félreértés" során botlik Cezarbe. Az unokatestvérére kell figyelnie, nehogy ideje korán odaadja a hírhedtül nőcsábász spanyol grófnak az ártatlanságát. Anna nem igazán ebbe a társaságba való, a szüleit nem ismeri, az egyetlen rokona a nagynénje és az unokatestvére, Morgana. Köti az ígérete, így a conde nyomába szegődik, hogy ellenőrizze, nem-e Morganát szökteti meg éppen. Látja, hogy a férfi egy sötét szobába megy be, és néhány percnyi habozás után úgy dönt utána megy, hátha Morgana már előre bement. Mikor azonban kinyitja az ajtót valaki elkapja és berántja a sötét szobába.

     Cezart nem igazán érdekli a lány magyarázata, hogy miért követte. Természetesnek veszi, hogy a nők követik lenyűgöző szépsége miatt (hát igen, a vámpír ego). Szóval bűntudat nélkül veszi el a falnál Anna ártatlanságát és mikor a conde belekóstol a vérébe is, Anna rájön, hogy az élete végérvényesen megváltozott, ugyan nem érti, mi történik vele. Mire később magához tér a grófnak hűlt helye, az otthona lángok martaléka lett, az egyetlen rokonai halottak, vagyis magára van utalva és egy különös ösztön azt sugallja neki, hogy meneküljön.

     Történetünk majd' kétszáz évvel később veszi fel újra a fonalat, mikor Anna hírt kap, hogy Conde Cezar Chicagóba utazik, hogy részt vegyen egy rendezvényen. Sebtében összeállított terve szerint ő is oda utazik, elkapja Cezart és végre válaszokat szerez a kérdéseire. Mint például, hogy miért nem öregszik, milyen furcsa képességei vannak és szentül meg van győződve róla, hogy Cezar hibája mindez. Őt szeretné okolni minden rosszért.

„- Talán meg kéne vizsgáltatnod a fejed.

Cezar ajka megrándult. – És miért is?

- Mert százkilencvenöt év után én voltam az, aki megkeresett, nem pedig fordítva.

A férfi mosolya még szélesebb lett. Hát persze. Még ha Anna túl makacs is volt hozzá, hogy hangosan beismerje mindketten tudták, hogy a férfi szándékosan csalta őt Chicagóba.

- Ha jobban érzed magad a gondolattól.”

     Cezar onnét folytatná a dolgot, ahol százkilencvenöt éve abbahagyták, de de a lány nem kicsit van megsértve, amiért magára hagyta, így nem igazán akarja beadni a derekát, Cezar legnagyobb bánatára. A férfi persze nem igazán felel a lány kérdéseire, mindegyikre azt a választ adja, hogy "nem mondhatja el". Annyit azért elmond, hogy nem saját akaratából hagyta ott a lányt aznap este, a családja haláláról sem tudott semmit.

     Conde Cezar a Tanács parancsára utazott ide, hogy megvédje a lányt, mivel a sorsa az, hogy Orákulum váljon belőle. Persze a lány erről még mit sem tud, és Cezar semmit nem mondhat neki, míg a Tanács úgy nem határoz. Fény derül egy nagy családi titokra, visszautazhatunk Artúr király és a kerekasztal korába, és persze itt van a mindenre elszánt főgonosz, a feyek királynője, Morgana le Fey. Igen, ő az a bizonyos Morgana. Megismerkedhetünk Avalon titokzatos birodalmába, aminek helyét Morganán kívül senki nem tudja.

      Csak Anna képes legyőzni Morganát, nem titok, hogy többek között a nő ezért kívánja a halálát. Anna segítséget kap "multi-üknagyapjától" (igen, így nevezi, mert olyan távoli rokon) és miután Morgana megfenyegeti újonnan szerzett családja halálával, kénytelen megbízhatatlan erejére támaszkodni.

     Azt hiszem, ez a női főszereplő lett a sorozatban a kedvencem. Nagyon tetszett a karaktere, volt rengeteg vicces megszólalás ahogyan azt megszokhattuk, feltűnt Levet, Styx, Viper, Dante valamint a párjaik. Többek között megismerkedhettünk egy remete vámpírral is, Jagr személyében. Jagr több mint bosszús, amiért vámpírok látogatják az otthonát tekintélyes könyvtára miatt, ráadásul az Anasso parancsának muszáj engedelmeskednie, ezért fel kell merészkednie fajtársai közé.

     Nem sok mindent tudunk még meg róla, csupán annyit, hogy elég csúnya hegek borítják az egész testét, valószínűleg elég durván megkínozták és szörnyű dolgokat kellett kiállnia. Ezek miatt is lett remete. Az epilógus rendhagyó módon róla szólt, felcsigázva az olvasó érdeklődését, nehogy véletlenül letehesse a sorozatot és szusszanhasson egyet. Styx valamilyen megbízást ad Jagr-nek, ezzel elő is készíti a következő kötetét a sorozatnak, ami személy szerint engem már nagyon érdekel. 

     Az egész történet nagyszerűen ki lett dolgozva, mindenki kapott benne valamilyen szerepet. Csak azt sajnáltam, hogy a vége számomra kissé nyitott maradt. Az Orákulummá válás ugyanis Anna számára azt jelentené, hogy el kell hagynia Cezart. Erős tiltakozás után a Tanács hajlik az alkukötésre, hivatalosan a lány elfoglalja a helyét, de gyakorlatban száz évig nem zargatják és végrehajthatják a ceremónia hátralévő részét, melynek során a lány Cezar párja lesz, örökre. No most arról már nem szól a fáma, hogy a száz év után mi lesz. Persze, jön az utalás, hogy ha ezek kötődnek már senki nem választhatja el őket, de a fejezet végét ezzel a kérdéssel zárják. "És mi lesz Cezarrel, ha letelik a 100 év?" No én is ezt szeretném tudni. Anna sose hagyná ott, de amilyen szemét tud lenni a Tanács, én bármit kinézek belőlük. És valahányszor előkerül ez a kérdés, mindig elterelik a szót... 

     Összességében, én nagyon élveztem, a vége kimondottan izgalmas, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Értékelés:

A borító: 3,5/5

A történet: 5/5

A nyelvezet: 2/5

Kedvenc karakter: Anna, Cezar

Kedvenc jelenet: Az Artúr királlyal való beszélgetések

Ami tetszett: Anna harcos jelleme, gyengédsége és az egész karaktere

Ami nem tetszett: A kissé nyitott befejezés (de ezzel lehet egyedül maradok). Még ha tudom is a választ, megerősítésre vágyom.

Idézetek:

„A lány résnyire szűkült szemmel méregette. – Többet tudsz, mint amit elmondasz, ugye?

A férfi halkan felnevetett. – A következő ezer év is kevés lenne, hogy mindent elmondjak, amit tudok.

- Uh…

A féri mosolya lehervadt és lassan kinyújtotta karcsú kezét. – Megbízol bennem?

- Soha.”

„- Legalább megengeded, hogy valami biztonságos helyre vigyelek éjszakára?

Anna lehajtotta a fejét és a lábujjait tanulmányozta. A fogát csikorgatta, mert kénytelen volt elfogadni, hogy nem volt hová mennie. Hacsak nem akart az utcán aludni. Ha már kövekről és kemény helyekről volt szó.

- Nem mintha sok választásom lenne – morogta és vonakodva megfogta a férfi kezét.

Cezar egy apró kuncogással magához húzta, lehajtotta a fejét és puha csókot nyomott az ajkára.

- Anna Randal, azóta nem volt választásod, hogy azon az első éjszakán megpillantottalak.”

„- Már láttad őt korábban ma este.

-Ó – jelent meg egy apró mosoly a lány szája sarkában. – A magas, jóképű azték?

Cezar szeme résnyire szűkült, erős birtoklási vágyától megnyúlt a szemfoga.

- Óvatosan, querida. Darcy nem csupán Styx társa, de egy vérfarkas is és eléggé birtokló. – Olyan közel húzta magához a lányt, hogy érezte, ahogy testének melege körbeöleli. – És még ha hajlandó is lenne osztozni, én akkor sem hagynám.”

„- Hagytam, hogy egy teljesen idegen férfi elcsábítson, nem igaz? – A lány megrázta a fejét. – Ezt jó nagy adag ostobaságnak nevezném.

- Én végzetnek – felelte a férfi, mielőtt megállíthatta volna leleplező szavait.”

„A lány hitetlenkedve felhorkantott, szeme résnyire szűkült. – És mi a helyzet veled?

- Velem?

- Neked van… - A lány felmordult, ahogy kereste a megfelelő szót. – Társad, aki valami sötét barlangban lófrál?

Egy lassú, pimasz mosoly jelent meg a férfi ajkán a vonakodó kíváncsiskodásra. – Nincs társam.

- Miért nincs?

A férfi ajka lefelé kúszott az arcán és harapdálni kezdte a lány ajkát. – Néhány dologra, Anna Randal, megéri várni.”

„ – Miféle opciók… - A lány hirtelen elhallgatott és ugyanabban a pillanatban meg is torpant. Egy pillanatig Cezar azt hitte, meg fogják támadni őket. Aztán grimaszolt, mikor ráeszmélt, hogy a lány tágra nyílt tekintetét az ezüsthajú vámpírra szegezi, aki épp most szállt ki az autóból. Fenébe. Felkészíthette volna szegény nőt. Nem létezett olyan nő, akinek legalább egy kicsit nem akadt el a lélegzete a lenyűgöző démon láttán. – Szent tehén. Ő… Ő…

- Foglalt – morodta Cezar, képtelen volt megállni, hogy ne hajoljon le és lopjon egy csókot, a tiszta birtoklás jele. Csak mikor érezte, hogy a lány ellazul a karjaiban, akkor emelte fel a fejét és fordult a vámpír felé, akit évszázadokon át barátjának nevezett. – Vipera, köszönöm, hogy eljöttél.”

„- Ez meg mi? – kérdezte Levet.

- Azt mondtad, gondoljak egy kerítésre.

Levet csettintett egyet a nyelvével. – De nem egy fehér léces kerítésre, ami még egy nyulat sem tudna kívül tartani. Koncentrálnod kell.

Anna kinyitotta a szemét, így rámeredhetett a rút, egyetlenlen arcra maga előtt.

- Azt teszem.

Levet visszaült a helyére, kezét összefonta a mellkasa előtt, arcán megvetés tükröződött.

- Nem, Mr. Magas, Sötét és Halottra gondolsz. A csöpögős agyad annyira tele van vele, hogy hányingerem van tőle.”

„ – Ne pánikoljunk. – A vízköpő fel-alá kezdett járkálni kis körökben, szegény, törött szárnya ugyanolyan ütemben csapkodott. – Valahogy kijutunk ebből a káoszból. Csak ne pánikoljunk.

- Oké.

- Tisztán kell gondolkodnunk. Muszáj… - Fel, alá. Fel, alá. Fel, alá. – Gondolkodnunk kell és nem pánikolni. Ez a legfontosabb.

- Nem pánikolni.

- Igen. Nem szabad pánikba esni.

Anna megköszörülte a torkát. – Levet.

A vízköpő megtorpant és vad fénnyel csillogó szemét rászegezte. – Oui?

- Nem én vagyok, aki pánikol.

- Oké. – Felemelte rövid karjait. – Igazad van.”

„- Sacrebleu. – Levet nyugtalanul csapkodott a szárnyával, szeme tágra nyílt. – Azt meg hol szerezted?

Ó, csak egy apróság, amit a multi-üknagyapámtól kaptam, aki Artúr király és ó, igen, halott és valami ősi romot kísért.

A lány köhögéssel nyomta el a hisztérikus nevetést. – Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy egy álomból?

- Egy álomból? – Levet felállt, kezét a feje fölé emelte. – Ó, tökéletes. Az én álmaim semmi mást nem adnak csak kiszáradt szájat és begörcsölt nyakat, a te álmaid meg felbecsülhetetlen csecsebecséket adnak. Az élet annyira igazságtalan.”

Thea Harrison - Elder Races 01 - Dragon Bound

Cím: Dragon Bound/Im Bann des Drachen

Író: Thea Harrison

Megjelenés: 2011

Oldal: 312

Sorozat: Elder Races 01

Mindenki lelki nyugalmának megőrzése érdekében csak az olvasson tovább, aki vállalja a következményeket. A leírás Spoilert és durva, egyeseknek sértő megjegyzéseket tartalmazhat!

     Hogy akadtam rá? Nos, azt hiszem erre is a Goodreads hívta fel a figyelmem. De annyi könyvvel találkoztam már mindenfelé az interneten, hogy kezdem elveszíteni a fonalat. Mindegy is, mert most nem ez a lényeg, hanem az élmény, amit nyújtott.

     Biztosan vannak olyanok, akik már hallottak a könyvről, talán már olvastak is már magyar kritikát róla. De szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy egyáltalán nem osztozom egynéhány kritikán. Nem szeretnék neveket írni, de volt egy olyan vélemény, ami teljesen kihozott a sodromból. Elfogadom, hogy mindenkinek más a véleménye, mindenki mást szeret, ahogy azt is, hogy néha bizony hangulatfüggő is kit mennyire ragad meg egy könyv. Szerintem, ha valaki kritizál egy könyvet legalább maradjon objektív, és csak akkor mondjon bármit is, ha be is fejezi a kritika alanyát, bármilyen rossz élménye is volt vele.

      Hagyjuk a felesleges szónoklatokat, és térjünk rá a könyvre, a Dragon Boundra. A könyv világában az Elder Races (természetfeletti lényeg) az emberek mellett, közéjük olvadva él és próbál meg boldogulni. Olyan fajok tartoznak ide, mint a feyek, a sárkányok, goblinok és mindenféle lény, akikről a mesekönyvekben olvastál. Természetesen vannak félvérek is szép számmal, mint főhősnőnk. Ugyan nem tudjuk meg a végéig, hogy pontosan micsoda, mert nagyon jól őrzi a titkot. Olyannyira, hogy még maga sem tudja.

     Történetünk ott kezdődik, hogy Pia ex-pasija nyomására meglop egy nagyhatalmú sárkányt, Dragost, aki persze erre nagyon dühös lesz. Mivel Pia nem akart igazán nagy dolgot elhozni, ezzel túl nagy örömet szerezve tapló exének és annak megbízóinak, csak egy apró pénzérmét hoz el, tesz egy bocsánatkérő cetlit és egy másik érmét a helyére. 

     Azonban nincs biztonságban, Dragos el akarja kapni, és minden piszkos trükköt bevet ez ellen. Először magához hívja álmában, ahol megpróbálja elcsábítani a lányt és megtudni az igazi nevét, hogy ezzel uralkodhasson felette. Csakhogy a lány nem ennyire ostoba, és végül Dragos a saját csapdájába esik bele. Megszállottja lesz a lánynak, és mikor az eltűnik az álomból és megtöri a varázst egy újabb igézettel próbálkozik, ezúttal nyomon követi, merre van. 

      Pia természetesen menekülni kezd. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a figyelmes olvasó észreveszi, hogy a lopást mi már csak visszaemlékezésként éljük át, vagyis NEM veszünk részt benne. Ergo, nem szabad hatalmas akciókat és hosszú kifejtést várni, majd mikor néhány mondatban vége azon panaszkodni, hogy kevés. Persze hogy az, mivel mi már csak összefoglalót kapunk, nem ez a fő mozzanata a könyvnek, hogy négy fejezeten keresztül taglalja, hogy jut le a lány és vissza. A lényeg a következménye annak, hogy ott járt és elhozta azt a nyavalyás érmét.

     Szóval Pia egy (szinte egyetlen) barátja, Quentin segítségével (aki félig maga is fey) elmenekül a férfi egyik házába, mely történetesen a feyek területén van. Mivel Dragos ide nem léphet be anélkül, hogy előtte engedélyt kérne a határ átlépésre azt hiszi, biztonságban van. De mekkorát téved. Egy követő varázslattal a férfi a nyomában van és nem sokkal érkezése után a sárkány meg is jelenik és fittyet hányva a határok átlépésére a parton üldözőbe is veszi a lányt. Pia a feyeket hívja segítségül, mert azt hiszi, a sárkány meg akarja ölni.

     Hamar tisztázódik azonban, hogy Dragos egyenlőre csak kérdéseket kíván feltenni neki: Ki bérelte fel? Hogyan sikerült bejutnia? ecetere, ecetere. Nem szándékozik elevenen felfalni a lányt, hacsak nem szexuális értelemben, ami persze nem segít a lánynak megnyugodni. A feyek is megérkeznek és buzgón mentési akcióba kezdenek, meglövik Dragost aki a méreg hatására legyengül. Nem hal meg, de jó darabig nem tud átváltozni és idő kell neki, hogy egyáltalán lábra tudjon állni. Kapnak tizenkét órát, hogy elhagyják a feyek területét, különben megölik a sárkányt. Pia bűntudatából kifolyólag beleegyezik abba, hogy a sárkánnyal megy, mivel törleszteni akar neki a lopás miatt.

      Itt szeretnék megállni még egy mondat erejére. Aki azt írja, hogy innéttől kezdve nincs semmi más, csak "rózsaszín köd, boldogság, szex és szerelem" az nagyon téved. Ajánlom, az illető olvassa el még egyszer a történetet figyelmesen. Ugyanis alig lépik át főszereplőink a határt, csúnya autóbalesetet szenvednek, ahol Pia majdnem meg is hal, Dragos menti meg az életét. Míg ők a roncs közé ragadnak goblinok jelennek meg, akik elrabolják őket roncsostul együtt.

      Átviszik a párost egy átjárón át a Másik Világba. Ez olyan hely, ahol a mágia nagyon erősen jelen van, gyakorlatilag az eredeti mágikus világuk. Itt Pia-t csúnyán megverik, majd tömlöcbe zárják őket. Csak azt nem tudják, hogy Pia át tud sétálni a lezárt ajtókon és egy lakat sem tarthatja fogva, így viszonylag egyszerűen megszöknek, ugyan lemészárolnak néhány goblint. Elmenekülnek és egy tisztáson megadják magukat a hormonoknak. És megjegyezném, még nem esett szó szerelemről, de nyilvánvaló, hogy a testi vonzalom adott mindkettejük között, no és persze mint a jól megszokott paranormális regényeknél, a kötődés már dolgozik.

     Idilli pillanatunk nem tart sokáig, hamarosan megjelenik Urien, a sötét feyek királya, aki eredetileg megtervezte ezt az elrablást és végezni akar Dragosszal. Újra menekülni kényszerülnek, de sarokba szorítják őket. Pia megkockáztatja, hogy a világ talán felerősítette benne annyira a mágiát, hogy valamennyire képes gyógyítani, mint az anyja, vagyis képessé teheti Dragost arra, hogy átváltozzon sárkánnyá. Ugyanis a feyek mérge még nem ürült ki a szervezetéből. Sikerül és a sárkány mindenkit lemészárol, persze Urien elmenekül. 

     Hazarepülnek New Yorkba és igen, innéttől kezdve nyugisabb rész következik. Akció még nincs, de tervezik Urien megölését és mindenki háborúra készül. Pia be van zárva Dragos tornyába, pontosabban a szobájába. Az is kiderül, hogy felerősítette annyira a mágia Pia-t, ha lerombolják a védőfalait az elméjében akkor képes lehet átváltozni és végre fény derül a nagy titokra, milyen lény is ő valójában. Hát egyáltalán nem számítottam arra, ami ekkor következett. Minden lényt számba vettem, sárkányra gondoltam először, de ez... Kicsit azért vicces volt ezek után összehozni fejben a főszereplőket, meg kell hagynom. De ezt a poént nem szeretném lelőni senkinek.

      Nem sokkal ez után Pia és Dragos szokás szerint összevesznek. Szinte állandóan félreértik egymást, Dragos hiába élt ezer éveket, semmit nem tud a szerelemről vagy párkapcsolatról. Csak parancsolni tud, bár lassanként megszokja, hogy Pia-tól inkább kérjen. De azért látszik a viselkedésén, hogy ahhoz szokott, mindenki azonnal úgy táncol ahogy fütyül. Csakhogy Pia nem tud parancsokat teljesíteni, és ez a szituáció, hogy "emberként" kezelje Pia-t teljesen új neki. Míg Dragos duzzog és magában tart mindent (ahhoz végképp nem szokott, hogy kibeszélje a problémákat, mert eddig nem is volt neki), addig Pia azon töpreng, hogy már megint mi van, de még véletlenül se kezdeményezne semmit. Veszekedés, békülős szex. Veszekedés, békülős szex. Veszekedés, békülős szex. Gyakorlatilag ez megy köztük végig.

     Ez alatt Pia lassan elfogadtatja magát mindenkivel a toronyban, barátot is szerez Trix ( egy sötét fey lány) személyében, aki Dragosnak dolgozik. Urien még mindig vadászik rájuk, de most már Dragos emberei is őrá, szóval tömör gyönyör. Pia küzdelem terén lealázza Dragos minden emberét, akik rohadtul élvezik, hogy egy lány törli fel velük a szőnyeget.

     Aztán bekövetkezik az, amit viszont már láttam előre. A fékezhetetlenül sok szex következménye, hogy Pia teherbe esik. Egyik veszekedésük alkalmával álmodik a kisfiával, egy gyönyörű, hófehér sárkánybébivel. Meg kell mondanom minden komika ellenére elragadó és aranyos rész volt. Persze a lány kétségbeesik, azt hiszi Dragos szándékosan tette ezt vele, hiszen be van neki ültetve egy fogamzásgátló chip. Ergo, csak abban az esetben foganhatott meg, ha a férfi a mágiájával szándékosan kiiktatta azt. Azonnal bedühödik, otthagyja a tornyot és senkinek nem mondva semmit egy orvos felé veszi az irányt. Aki megerősíti a gyanút, közben telepátiával kommunikálva kiderül, hogy Dragos semmiről nem tud, ártatlan és nem tett semmi ilyet, hogy magához láncolja a lányt.

      Kiveteti a chipet, nehogy elvetéljen, mert ezek után már minden erejével azon van, hogy megtartsa a babát, bár megrémiszti a terhesség gondolata. Mikor azonban elhagyná a kórházat nem találja sehol a testőreit. Ők már békésen szunyálnak és másodpercekkel később őt is elkábítják. Két sötét fey elrabolja, és miközben mentálisan beszélget Dragosszal arra az eshetőségre, ha elveszítenék a kapcsolatot és történne vele valami közli a férfival, hogy terhes. Na most ez csak olaj a nagyfiú haragjára, mert így már nem csak a párját rabolta el Urien, hanem a fiát is.

      Jó tanács: Soha ne rabold el egy sárkány terhes párját, hacsak nem akarod darabokban végezni. Pia-nak sikerül elhitetnie Uriennel, hogy Dragos fogva tartotta csupán, ezért nem öli meg, sőt, ő maga is alkalmazni akarja. Csakhogy Pia megszökik, ezért Urien a seregeivel a nyomába ered. Addigra már Dragos is átér a Másik Világba és telepatikusan újra tudnak kommunikálni. Urien gyorsabban bukkan a lány nyomára, és mikor az kilövi rá a nyilát mellkason lövik a lányt. Abban a pillanatban, hogy Pia a földre kerül megérkezik a bősz sárkány aki azonnal felkapja Urient a lováról és bizony apró cafatokra tépi, mielőtt az felfoghatná, mi történt.

    Huss és ennyi. Uriennek vége. Na most azért vicces volt, hogy ennyi tervezgetés után, és amennyire paráztak, hogy nehéz Urient megölni hamar elintézték. Semmi csata, semmi igazi akció. Jó nagyon idő se lett volna rá, mivel Pia haldokolt. Míg ő az életéért küzd a fia megpróbálja megmenteni, ezzel magát is majdnem megölve, Dragos pedig halálra izgulja magát mindkettejükért. Azért aranyos volt, ahogy a pici sárkányka olyan makacsul meg akarta gyógyítani a mamáját. Olyan lesz mint az apja. :P

     Pia felépül, de újabb félreértések miatt megint nem állnak szóba egymással. Napokig ez megy, de aztán megjelenik Dragos és a békülős szex megint csodát tesz. Elismerik, hogy megtörtént a kötődés, Pia Dragos párja lett immár hivatalosan is és a kis sárkányka is jól van, szal minden happy. Azért Dragos alakított még egy utolsót XD Közölte Pia-val, hogy össze fognak házasodni, mire a lány felhúzta magát, hogy már megint parancsol. Csak annyit kellett hozzá tennie a pasinak, hogy "kérlek" és a lány már a lába előtt hevert. :P 

     Összegezve, a történet nagyon tetszett. Szórakoztató volt, vannak hibái persze, vannak idegesítő részei, de a karakterek szerethetők, a világ nagyon jól fel van építve. Aki meg olyan nagy akciókra és csatákra vágyik olvasson Gyűrűk Urát, mert ez egy ROMANTIKUS kötet, nem akciófilm. Eleve a két főhős kapcsolatán és érzelmein van a hangsúly. Hű a műfajához, minden megvan benne, ami elvárás egy ilyen kötetben, pl a kötődés érzékeltetése a kezdetektől fogva, a konfliktusok, az elrablások...

     Aki mást vár ettől a kötettől az vagy hülye, vagy még nem olvasott elég ilyen történetet. Akinek meg nem inge, nem veszi magára.

Értékelés:

A történet: 4/5

A borító: 6/5

A nyelvezet: 2,5/5

Kedvenc karakterek: Dragos, Rune, Trix

Kedvenc jelenet: Mikor Pia haldoklik és a "mogyorócska" megpróbálja meggyógyítani, Dragos meg "évszázadokat öregszik" az aggodalom miatt :D

Ami tetszett: Megfelelő arányban volt benne dráma, akció és romantika. Voltak megható, eltúlzott és meghökkentő jelenetek, de volt, ahol én is szkeptikusan grimaszoltam: Ez most komoly? De azért egy nagy meglepetése is volt számomra: Pia átalakulása.

Ami nem tetszett: A túlzott huzavona a két főszereplő között. Néha csak fölösleges űrkitöltésnek éreztem, hogy történjen már valami és ilyen gondolatok suhantak át a fejemen: Már megint? Nem mondod komolyan? Legszívesebben néha rájuk ordítottam volna, hogy helyre tegyem őket.

Idézetek később!!!!!