Cím: Embrace the darkness/Der Kuss des Blutes
Író: Alexandra Ivy
Megjelenés éve: 2007
Magyar megjelenés: Ilyenről nem tudni
Hogy bukkantam rá? Természetesen miután elolvastam az első kötetet feltétlenül folytatnom kellett. Ez a könyv nem sokkal az után veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért. Abby és Dante boldog házasságban élnek, a démonok meg messze kerülik őket, mert félnek (vagy inkább rettegnek?) az Istennő haragjától. Hát igen, néha az óriási hatalom elég hasznos tud lenni. A főszereplőnk az előző kötet végén megismert vámpír, Vipera, aki Dante és az egész klán vezetője.
Vipera hónapokig kutatott az után a Shalott után, aki segített nekik megmenteni a világot az első kötet végén. Most végül sikerült megszereznie a lányt egy rabszolgakereskedőtől. Mondhatni a szolgájává teszi a lányt, csak épp nem úgy, ahogy azt Shay gondolná, ugyanis rendkívüli gyengédséget és kedvességet mutat iránta, inkább érzi úgy, mintha vendég lenne semmint egy eszköz a férfi kezében. Shay azonban mindezek ellenére egyáltalán nem örül a fordulatnak, persze érthető okokból. Egyik ugyanis, hogy az apját vámpírok ölték meg, mikor gyerek volt, ezért az emberi anyja nevelte fel, aki nem felejtette el végig azt sulykolni a lányába, hogy szörnyszülött és gyűlölnie kell démoni oldalát.
A lány fajtája mára teljesen kipusztult, ő az utolsó élő Shalott. Hogy miért van ez így? Mert a vámpírok számára afrodiziákumként ható vérük a kipusztulásukat okozta. Szóval egyáltalán nem könnyű számára a helyzet, amibe bele keveredett főleg, mivel a találkozásuk óta álmok gyötrik a férfiról, ami persze Viperával ugyanígy van.
Szóval vámpírunk sikeresen túllicitál mindenkit (hiszen megteheti), így kezét--avagy mondhatnám, szemfogait--ráteheti a lányra, aki hónapok óta üldözi álmában. Hazaviszi és persze semmit nem bíz a véletlenre, elvégre nem szeretné, ha a lány megszökne avagy valaki elvinné, ezért megduplázott figyelmet fordít a biztonsági rendszerére. Ugyanis valami gonosz hatalom meg akarta szerezni az orra elől a Shalottot. Csupán még azt nem tudja kicsoda, vagy micsoda. Azonban az a hatalom még nem tett le a lányról és innét kezdve indul meg az igazi hajsza.
Az biztos, hogy unatkozni senki nem fog. Különböző szörnyek erednek a nyomukba többször is meg akarván ölni őket, ráadásul még utána kell járniuk a Shay-en lévő varázslatnak is, ami az életét egy Evor nevű rabszolgakereskedő trollhoz köti. Ha egyikük meghal, a másik is meghal és a kis trollt valaki elrabolta, szóval gyorsan meg kell találniuk, mielőtt az, aki üldözi őket megunná a várakozást és végezne vele--ezáltal pedig főhősnőnkkel is.
Szóval minden létező akadályt leküzdve, barátokat szerezve és veszítve eljutunk a végső kifejletig, ami természetesen kinek hogy, de többnyire pozitívan végződik egy jó romantikus történethez mérten. Annyit még muszáj megemlítenem, hogy valamiért teljesen úgy asszociáltam Shay-re az első kötet végén, mint egy macskaszerű lényre. Cicafülekkel, farkincával és miegymás. Talán a viselkedéséből és magatartásából képzeltem magam elé így, mindenesetre nehéz kizárni a képet a fejemből. :) Vipera teljesen olyan volt, amilyennek elképzelte, szinte sosem tudott igazán komoly lenni, valahogy mindig minden szituációban volt valami vicces. Abszolúte megszerettem és tökéletesen ki volt dolgozva mint a múltja a szereplőknek, mint az érzelmi felépítettségei, vagyis teljesen beleélhetjük magunk a történetbe.
Az abszolút kedvenc karakterem azonban mégsem ő lett, hanem az apró kis vízköpő, Levet. Egy rendkívül imádnivaló, kis francia szörnyeteg, aki másodpercek alatt még egy szentet is képes kihozni a sodrából. Az igazi komikumot ő hozta és nagyon jól ki lett találva a szerepe a történetben. Szerettem, hogy még számára is valamilyen tapasztalattal, tanulsággal végződött a könyv. Remélem még visszatér majd a következőkben is. Sajnálnám, ha kimaradna.
A történet tehát nagyszerűen le lett vezetve, a karakterek szerethetők és teljesen átélhetők, a jelenetek jól le lettek írva, élethű és mintha az egész ténylegesen a szemünk előtt zajlana le. Rengeteg volt a vicces elem, sok volt a poén és ez egyáltalán nem vált a könyv hátrányára. Az egyik kedvenc jelenetem az, mikor Vipera felfedezi, hogy Shay összetörte a kedvenc kocsiját menekülés közben. (Férfiak és az autóik... :P) Hát igen, nagyon megéri elolvasni, szóval mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki tud angolul. Alig várom már a következő kötetet, aminek a főszereplőjét szintén ennek a kötetnek a végén ismerhettük meg Styx formájában. Érdekes karakter, sajnálom is szegényt a körülmények miatt és kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle az írónő. Egy jó lehetőség rejlik a jelleme és múltja mögött.
Értékelés:
A borító: 3/5
A történet: 5/5
Nyelv nehézsége: 2/5Kedvenc karakterem: Levet és Vipera
Kedvenc jelenetem: Mikor Vipera meglátja az összetört autót
Ami tetszett: A rengeteg vicces helyzet, a jól megszerkesztett történet és hogy a végén mindenki tanul valamit: Shay megtanulja elfogadni a démon énjét és már nem csak szörnyetegnek tartja magát, Levet pedig megtanulja, hogy "nem a méret a lényeg".
Ami nem tetszett: Ilyet nem tudok mondani. Csak így tovább, Alexandra Ivy! :D
Kedvenc idézetek:
„ Pontosan kellett tudnia, mivel is állt szemben.
A gondolat alig futott át az agyán, mikor a csúszkáló autó egy villanypóznába csapódott. Elmormogott egy káromkodást, majd még egyet, mikor a kocsi azonnal felrobbant és lángoló golyóvá vált.
Hát, az ördög vigye el.
Ilyen nem csak a filmeken történik?”
A lányon úrrá lett a pánik, kezét felemelte és a mellkasára tette.
- Vipera!
- Ebben a pillanatban nem vágyom a véredre, kis kedvencem. – Ajkaival végigsimított a bőrén, melytől kellemes borzongás futott végig Shay gerincén.
- Akkor mit akarsz?
- Minden mást.”
A lánynak elakadt a lélegzete, pulzusa vadul lüktetett a nyakán. – Állj!
Megérintette az arcát. – Arrébb kell, hogy menj, kis kedvencem.
- Mi?
- A hűtőnek támaszkodsz. Nem férek hozzá a vérhez.
- Ó.”
- Hogy ne tudjak közbelépni?
- Részben. – A fiatalabb vámpír ajka különös mosolyra húzódott. – De az igazat megvallva, szerintem Abby egy másik nő társaságára vágyik. Annak ellenére, hogy Istennő, még mindig elég emberi ahhoz, hogy sóvárogjon az órákig tartó vásárolgatásokra a plázában és a pletykálkodásra egy kávé mellett.
Vipera rémülten borzongott meg. – A szentek vérére, miért?
- Ez a kérdés, öreg barátom, már meghaladja a vámpírok logikáját.”
Kezével a még mindig nyitva lévő szekrényajtó felé intett, mely számtalan egyértelműen női ruhát tartalmazott.
- Így is van.
- Akkor ezek a tiedek? – pislogott Shay meglepetten. – Tudtam, hogy a vámpíroknak különleges ízlésük van… de ezt sosem gyanítottam volna.”
Vipera átgondolta a szavait. Érezte, hogy semmilyen túláradó hatalom nem fogja lenyűgözni ezt a nőt. Úgy nem, hogy annyira megszállotja volt a gyakorlatias céloknak főleg az ő irányításában.
- Részben.
- Mi a másik rész?
Vipera szeliden elmosolyodott. – A lehengerlő személyiségem?
Shay a szemét forgatta. – Nagyon nem hiszem.”
Semmi, csak egy hirtelen dörömbölés a súlyos tölgyfaajtón.
- Shay. – Levet éles, bosszantó, kellemetlen hangja hallatszott a levegőben. – Egész nap az ágyban akarsz feküdni? Éhezem.
Vipera megdermedt. Shay azonban kiugrott az ágyból, mintha csak ágyúval lőtték volna ki. Sietősen felvette reszkető testére a köntösét.
A hangulatot egyértelműen tönkre tették. És ha a lány megsebzett pillantásából ítélte, nem fog egyhamar újra feléledni benne.
Vipera egy bosszús morgással a hátára feküdt és öklével a matracba vágott.
- Meg… fogom… ölni.”
- Akkor jöhetsz és megmenthetsz – ígérte lassú mosollyal.
- Miből gondolod ilyen biztosan, hogy megtenném?”
- Mi az? Mi történt?
Nagyot nyelt, ahogy igyekezett visszafogni undorott remegését. – Egy pók.
Egy szívdobbanásnyi idő telt el. – Egy pók?
- Ne gúnyolódj, gyűlölöm a pókokat. Olyan hátborzongatóak.
Telt ajkai felfelé rándultak. – Ó, igen, nagyon hátborzongatóak.
Shay fújtatva elhátrált. Egy óriási pók volt. És szőrös. Ki nem sikított volna?
- Jól van. Csak menj vissza és csináld, amit eddig – morogta.”
A legkevésbé sem tűnt bűntudatosnak, gondolta bosszúsan, mikor ránézett a szakadt, javíthatatlan hálóingre. Valójában nagyon is elégedettnek tűnt önmagával.
- Ne aggódj miatta. – Még kényelmesebben fúrta hozzá magát. – Bármikor elmehetek holnap megint vásárolni.
- Holnap? – Vipera szorosabban ölelte. – Tudod, létezik a legnagyszerűbb találmány a világon. Úgy hívják, online-vásárlás.”
