Heather Dixon - Entwined

Cím: Entwined

Író: Heather Dixon

Megjelenés éve: 2011

Magyar megjelenés: Nem tudni ilyenről

     A forrásom ezúttal is a Goodreads volt, bár magáról a könyvről egy szerencsés véletlen folytán szereztem tudomást a Google jóvoltából. Megláttam a borítót, és azonnal beleszerettem. Tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Aztán elolvastam a fülszöveget, és azonnal kutatni kezdtem a lehetőségeket, hogy szert tegyek rá. Ugyanis az egyik kedvenc történetem dolgozza fel, gyönyörű, csodálatos módon: A tizenkét táncoló hercegnő meséjét.
     Ha másképp nem is, a Barbie filmeknek hála biztosan mindenki hallott már valamit erről a történetről. Heather nagy részben hű maradt az eredetihez, amit értékelte, ugyanis tényleg szívügyem ez a dolog. A különbség, hogy ez kissé komorabb világot tár elénk, mint a rózsaszín, habos-babos Barbie mese. Hozzátesz újabb dolgokat--például az elvarázsolt teáskészlet, ami az egyik személyes kedvencem.
     Megrendeltem hát sebtében az Amazonról a könyvet, és alig vártam, hogy a kezemben tarthassam. Sokat halljuk, hogy ne a borítójáról ítéljünk meg egy könyvet, de most őszintén, ki nem csábul el egy ilyen nagyszerű borító láttán? Ráadásul a bensőt is "elvarázsolták", úgy éreztem muszáj megmutatnom nektek a fejezetek fejlécét, hiszen gyönyörű munka. Ezek az indák nagy kedvenceimmé váltak.
     Szóval, történetünk ott kezdődik, hogy a világban rend és béke uralkodik. Mindenki boldog. Azalea, a legidősebb lány (itt is mindenki ABC sorrendben egy virág nevét kapta) helyettesíti édesanyját egy karácsonyi bálon. Gyönyörű ruhát kap, persze kérőkből sincs hiány. Az egyetlen bökkenő, hogy Azalea nem választhat párt magának, mivel a leendő királyt, vagyis a férjét majd a parlament szavazza meg neki, ezért kicsit szomorú. Csintalan testvérei ráadásul az helyett, hogy az ágyban lennének, elrejtőztek a fa alá és Azalea kénytelen mindenféle finomságot vinni nekik, mivel ők még nem vehetnek részt az ilyen eseményeken. Egyébként minden lányt megismerünk és nagyon imádnivalóak, az összetartásuk és testvéri szeretetük pedig egyenesen hátborzongató. Némelyekre kevesebb figyelem jut, de mindenkit az emlékezetünkbe tudunk vésni, ráadásul imádnak mindenféle csínyt elkövetni.
     Sajnos hamar vége szakad a mulatozásnak. Anyjuk, a királynő ugyanis eddig is gyengélkedett, de most a halálán van. Egy ezüsttel hímzett kendőt ad Azaleának halála előtt, és mikor életet ad a következő testvérnek meg is hal. Gyászba borul minden és mindenki, a régi hagyományok szerint a lányok megkezdik a gyászévet. A ruháikat feketére festik, nem léphetnek ki a kastélyból és nincs többé nevetés, vagy tánc, még az ablakokat is elfüggönyözik. Kérők sem léphetnek a kastély területére. A király láthatóan nem tud igazi atyai kapcsolatot kialakítani a lányaival, magára is hagyja őket, inkább háborúba megy. Bizonyos szinten megértem őt, bizonyos szinten viszont rendkívül bosszantott. Így elhanyagolni a saját gyermekeit és úgy bánni velük, mint az idegenekkel. A felesége halála nekik is gyász, mégsem segít nekik, sőt, egyre szigorúbb rendelkezéseket vezet be.
     Ekkor fedezik fel a lányok egy véletlen folytán az átjárót, mely a falukon nyílik. Valami ezüstöt kell nekidörgölni a köveknek, és akkor engedi át őket a kapu, itt fognak táncolni. Megismerkednek egy rejtélyes ifjúval, aki ebben a lenti birodalomban él. Be kell ismernem, ez a figura, az Őriző volt az, aki számomra a legizgalmasabb volt. Éjszakáról éjszakára táncba hívja a lányokat, hogy a kedvükben járjon. Csábítgatja Azaleát és el kell ismernem, tetszett is a kapcsolat ötlete. Vonzóbb volt ez a karakter, mint Azalea udvarlója a való világban, ráadásul a fülszöveg alapján is várja az ember.
     Persze hamarosan a valódi kérő is igazán képbe kerül, szépen lassan mindenki megismeri a kastély hátborzongató történetét, ráeszmélnek, hogy az ezüst birodalom odalenn talán mégsem olyan mesés és mókás. Fény derül egy még sötétebb titokra és visszatér a valaha volt legerősebb, leggonoszabb varázsló, akit csak nagy nehezen sikerült megsemmisíteni néhány nagyhatalmú varázslónak. Csak a szabadulásra vár és ezért bármit hajlandó megtenni. Még azt is, hogy átveri Azaleát és megzsarolja. Eközben a Király végre kezdi megismerni a gyermekeit, nyit feléjük és megismerjük gondoskodó, szerető énjét mélyen a rideg külső alatt.
   Kedvenc jelenetem például az volt, mikor kiviszi a lányokat lovagolni, de egyikük sem hajlandó felülni elé a lóra, egyrészt félnek az állattól, másrészt az apjuktól. Erre ő egyesével kapja fel őket a nyeregbe, és Azalea kivételével mindenki élvezi. Még én is. Kedves volt ez az apjuktól, látni, hogy repedezik meg a kemény felszín.
     Összességében én szerettem a történetet, teljesen magával ragadott. Az eleje elég egyhangúnak tűnhet, mert az első száz oldalon semmi érdemi nem történik, ráadásul minden ismétlődik újra és újra. Aztán felüti fejét a szerelem, féltékenység és mindenki akcióba lendül, még a gonosz is. Én izgalmasnak találtam, de mindenkinek egyéni véleménye van. Lesznek, akik szeretni fogják és lesznek, akiknek kevésbé nyeri meg a tetszését a könyv. Imádtam a szellemes, vicces jeleneteket, hiszen humorból nem volt hiány.A történet lehetett volna talán kicsit izgalmasabb, de mindenkinek könyvnek van egy kisebb negatívuma.
     Azért nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, megéri elolvasni.

Szóval az értékelés:

A küllem: 6/5
A történet: 4,5/5
Nyelv nehézsége: 4/5   Nem a legnehezebb, lévén meséről van szó, de szerintem régiességre való törekvése kissé megnehezíti, nem olyan gördülékeny az olvasás.
Kedvenc karakterem: az Őriző
Amiért ajánlom: Nagyszerű mese, jó kikapcsolódás és szórakoztató.
Amiért nem ajánlom: Tényleg mese, senki ne számítson eget rengető akcióra. Kicsit lassú a tempója.
Néhány kedvenc idézet:
(ami piros, az esetleg spoiler veszélyes)

     "- Le a zsarnoksággal! - kiáltotta Bramble. - Az arisztokráciával! Az önkényuralommal! Az abszolutizmussal! Minden más fajta uralommal! Legyőzetett, uram. Bekeríteni!"


     "- Elment az esze - mondta Azalea. - Összetörni minden ablakot? Őrült.
- Ó, dehogy - mondta a Király. - Csak akkor őrültség, ha valóban megteszed. Ha össze akarod törni az összes ablakot a házban, majd meg akarod fullasztani magad egy vödörben, de valójában nem teszed meg, nos, az a szerelem."


     " - Mr. Bradford - mondta. - Nem fogom megkérni a kezét.
A ragyogás Mr. Bradford szemében elhalványult. Ahogy a mosolya is. Sikerült azonban az arcán tartania. Csak fájdalmas volt.
- Ó - mondta.
- Mr. Bradford?
- Igen?
- Annyira bánná, ha... tudja... maga kérne meg engem?
Mr. Bradford szemében felragyogott a fény. Annyira sugárzott, hogy az szinte már tisztességtelen volt.
- Ha akarja."


     " - Mi történt? - kérdezte Clover, megnedvesített egy rongyot a mosdótálban és megtörölgette Azalea arcát.
- Volt egy kisebb rohama - mondta a Király. - Úgy vélem, talán kissé túl szorosan voltak megkötve az alsóruhái.
Mindegyik lány, köztük Azalea is elvörösödött.
- Uram - mondta Eve. - Nem lenne szabad tudnia az A betűs szóról.
- Valóban? Bocsássatok meg."


     "- Az én születésnapom is elfelejtette.
- Az enyém is.
A lányok nyomorúságosnak tűntek. A Király kinyitotta a száját, majd becsukta.
- Uram - siránkozott Lord Teddie. - Az én születésnapom is elfelejtette!
Bramble meglepetten felnevetett, aztán szájára szorította a kezét, mintha megbotránkozott volna azon, hogy kiengedte. Megszűnt a feszültség. A lányok bátortalanul felnevettek, Lord Teddie csak úgy sugárzott. Valószínűleg nem sok hölgy találhatta viccesnek. Az igazat megvallva, valószínűleg sokan pofozták már fel."


     "Elfojtott hang lepte meg őket.
- Mikor fogod megcsókolni?
Elhúzódtak. A bálterem ablakaiban, orrukat és kezüket az üvegre nyomva ott voltak a lányok. Ott álltak a szúrós rózsabokrokban, elragadó kis vigyoruk csak úgy ragyogott. Delphinium és Eve összesúgtak és kuncogtak; Bramble arcán hatalmas vigyor terült szét, sárgászöld szeme csak úgy szikrázott.
     Egy másik alak is állt közöttük. Ez az illető karját összefonta a mellkasán, merev volt, határozott és hivatalos...
     ... Mégsem tűnt bosszúsnak."


     "- Könyvet ír -mondta a Király, követve őket a napos, csípős levegőjű kertbe. - Az itteni kertekről. Már megvan nekünk két könyve. A könyvtárban, az északi oldalon, az O betűnél. Mit szól, Miss Azalea? Megfelel a testvérei listájának?
Azalea oldalra biccentette a fejét. A király most valóban ugratta őt?
- Meg kell borotválkoznia - mondta, elhatározva, hogy ugyanezt teszi.
- És pontosan mi - mondta a Király, megsimogatva saját, szinte rendezett szakállát - a probléma a pofaszakállal?"


     "- Csitt - mormolta. - Na ugye. Csitt. - Ujját végighúzta a lány állán. - Ez egy édes gondolat - suttogta. - Lszámítva drágám, hogy én nem halhatok meg."