Cím: When Darkness comes/Der Nacht Ergeben
Író: Alexandra Ivy
Megjelenés éve: 2007
Magyar megjelenés: Nem tudni ilyenről
Hogyan bukkantam rá? A szokásos. Goodreads és Google segítségével. :) Annyira megfogott a tartalom, régóta vágytam már a sorozat olvasására. Sok helyen ajánlgatták is nekem. Alexandra Ivy neve azt hiszem teljesen ismeretlen a magyar olvasók számára, vagy legalábbis majdnem, és ezt nagyon helytelennek találom. Igencsak megérdemelné, hogy ott virítsanak a könyvei a magyar olvasók polcain. Nem tudom, hogy működnek a kiadók, de néha nem értem, hogy képesek ilyen nagyszerű könyvek mellett elsiklani.
Mindegy, ebbe most nem is kell belemennünk, hiszen most erről a kis gyöngyszemről lesz szó. Hol is kezdjem? Eleinte azért persze kissé bizalmatlan voltam, és időhiányból kifolyólag sem álltam neki. Most, hogy túl vagyok rajta azt kell mondjam, mélységesen bánom, hogy nem esett rá előbb a választásom. Az alaptörténet érdekes, bár kicsit emlékeztet az olyan thriller/maffia-sztorikra, amiben az emberek egy sólyomszobrot keresnek és aki megszerzi az gazdag lesz. Legalábbis azt hiszem ilyesmi a történet, ha nem, javítsatok ki. ;)
Hamar rátérünk a lényegre, azt kell mondjam, szinte a közepébe csapunk a történetnek. A prológus kitűnően előkészíti a történetet, láthatunk egy királyt, aki feláldozza a lányát (ki hitte volna?), ugyan nem tudjuk meg pontosan miért, és ki ő. Ami nem is baj, természetesen, később is kell valami újdonságnak lennie. A jó cél érdekében természetesen mindent szabad, és micsoda csekélyke áldozat egy élet. Itt megismerkedünk "A szörnyeteggel", aki később nevet is kap. A hercegnő védelmére bűvölik meg a boszorkányok, szegény vámpírkánk nem ihat embervért és nem lehet messze az úrnőjétől, haláláig védelmeznie kell őt.
Történetünk ott kezdődik, hogy főhősnőnk, Abby összetör egy nagyon értékes, ritka Ming vázát és éppen azon töpreng, vajon mihez is kezdjen a romokkal. Itt muszáj betennem egy idézetet, nem tudom megállni, hogy ne mutassam meg:
"A pánik többé már nem csak éledezett. Fojtogatóan dübörgött végig benne.
Csak egy dolgot tehet, jött rá. Az érett, felelősségteljes, felnőtt dolgot.
Elrejteni a bizonyítékot."
Szóval igyekszik minden terhelőt eltüntetni, mikor is Dante rajtakapja egy eléggé kiszolgáltatott pózban és persze okostojást játszva muszáj cukkolnia a lányt. Imádtam a humorát és önteltségét, mert rémesen odavan magáért, vagy legalábbis jól tetteti. Szóval ott tartunk, hogy Abby épp fogadkozik, hogy ellenáll Dante varázsának és nem lesz az ágyasa, mikor a ház felrobban. Mire a lány felér az emeletre Dante már a haldokló nő ágya mellett térdel. Dante jó tanácsa ellenére Abby odalép az ágyhoz és ekkor a nő megragadja a karját és elájul. Mikor felébred elég sok mindent meg kell emésztenie, például hogy a szeme világoskék lett.
Megtudjuk, hogy a Főnixet őrzi a testében és Dante most hozzá van kötve, mint a védelmezője. Abby istennő lett és mivel a Főnix még nem gyűjtötte össze az erejét nem is tudja elrejteni magát, vagyis az összes démon és alvilági lény Abby nyomában lesz. Ugyanis ez az egyetlen, ami megakadályozza, hogy a Sötét Herceg a Földre jöjjön és ránk szabadítsa a gonoszt. Abby élete, így a Főnix biztosítja, hogy ez ne történhessen meg. Dante eltökéli, hogy felkeresi a boszorkányokat és átadja másnak a Főnixet, mert nem akarja kockára tenni Abby életét.
Természetesen semmi sem könnyű. A karakterek múltjáról keveset tudunk meg, és ez kissé furcsa volt számomra. Mintha megakadályozta volna, hogy igazán megismerhessük a karaktereket és beleéljük magunk a helyzetükbe, pedig nálam ez egy fontos szempont. Épp csak annyi információt csepegtet az írónő, amennyi szükséges ahhoz, hogy megértsük a viselkedésüket. A történet új, izgalmas és elejétől a végéig tartogat meglepetéseket az olvasónak.
Nem vonultat fel sok szereplőt, ezért kellőképp megismerhetjük a főbb szereplőket, de életemben először nem tudtam igazán azonosulni velük. Legalábbis annyira. Nem nyerünk mély bepillantást a fejükbe, ami természetesen nem baj és nem is mindenkinek okoz problémát. Szerethetők, tökéletesen illenek egymáshoz és a sztoriba, szóval nem lehet ok panaszra. Humorból sem volt hiány, rengeteg kedvencem lett a párbeszédek közül, és ahogy a két szereplő cukkolta egymást.... Egyenesen imádni való volt, leginkább Dante élt a lehetőséggel.
Alexandra Ivy nagyszerű könyvet hozott össze és nagyon megérdemli a figyelmet. Remélem, hamarosan a magyar kiadók is ráébrednek erre. A sorozat jelenleg hét részes, német és angol nyelven is elérhető, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom.
Térjünk rá az értékelésre:
A borító: 3/5
A történet: 5/5
Nyelv nehézsége: 3/5 Szerintem egyáltalán nem nehéz, közepes angol tudással elolvasható :)
Kedvenc karakterem: Dante
Amiért ajánlom: Szórakoztató, humoros és szerethető karakterek, a történet nagyszerűen ki lett dolgozva
Ami nem tetszett: Nem igazán érezhetjük közel magunkhoz a karaktereket és ez hiányzott.
Néhány kedvenc idézet:
"- Jó reggelt, kedvesem - törte meg hirtelen egy rekedtes hang a csendet.
Abby felkapta a fejét és belenézett az ezüstös kis csillogásba a nehéz, fekete pillák alatt. Azonnal elengedte a paplant, mintha égetné az ujjait.
- Én... Nem vettem észre, hogy ébren vagy.
- Talán halott vagyok, de még én sem tudok aludni akkor, ha egy gyönyörű nő méreget engem. Mondd el, édes, mit kerestél? Szarvakat és farkat?"
"- Szállj le rólam!
Dante felvonta a szemöldökét. - És kockáztassam, hogy eunuch leszek? Kösz, nem. A beszélgetést további karmolások, hajhúzogatások és övön aluli rúgások nélkül fogjuk befejezni."
"Abby behunyta a szemét, miközben a szíve összeszorult a rettegéstől.
Ez egy rémálom. Édes istenem add, hogy Freddy Krueger sétáljon be azon az ajtón."
"- Selena gyógynövényeit iszod?
- Igen - mosolyodott el jókedvűen. - És tudod, ha egyszer túlteszed magad a pocsék ízén és a kis kortyokon, nem is annyira visszataszító. Olyan... csiklandóssá tesz.
- Csiklandóssá?
Abby elfintorodott. - Kivéve az orromat. Egyáltalán nem érzem az orrom. Még mindig a helyén van, ugye?
Dante visszafojtott egy nevetést, miközben átnyúlt és kissé megpöckölte az orrát. Meglepően bájos volt részegen.
- Épen és egészségesen pihen az arcod közepén - biztosította.
- Jó. Nem szeretem annyira, de nem is akarom elveszíteni."" - Nézd a jó oldalát, legalább nem egy kripta - mutatott rá Dante szárazon.
Abbyt bár nem nyűgözte le az alacsony mennyezet és a mohás fal el kellett ismernie, hogy azért megkönnyebbülés volt, hogy nem hever itt egy hulla.
- Vagyis hálásnak kéne lennem a kis szívességekért?
- Nos, és abban a megtiszteltetésben lehet részed, hogy én vagyok a társaságod. Ettől még egy nyirkos barlang is Paradicsomnak tűnik.
- Istenem, most már igazán túljuthatnál magadon, Dante."
„Abby kissé felsikoltott, mikor Dante leguggolt és egyetlen könnyed lendülettel feljuttatta mindkettejüket a lépcső tetejére.
- Szentséges ég. Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz – lehelte. – Milyen meglepetéseid vannak még?
Dante lassan elmosolyodott. – Kedvesem, elég meglepetésem van, hogy egy örökkévalóságig találgathass.
- És még ennél is több egód.”
„ (Abby) – Mikor először találkoztunk azt vártam, hogy arrogáns leszel, veszélyes és szexis.
(Dante) - Mind igaz. Különösen a szexis rész.”„ Dante a szagokra összpontosított, melyek betöltötték a levegőt, mikor megérezte, hogy Abby megtorpan. Megfordult és látta, hogy nyugtalanul kémleli az árnyakat.
- Biztos vagy benne, hogy elment a varázsló? – kérdezte.
- Csak egy módon deríthetjük ki – suttogta Dante közvetlenül a fülébe. – Te mész előre.
Abby a szemét forgatta. – Nagyon vicces.”
„Abby előre nyúlt és megfogta a kezét. – Mit érzel?
- A démon közel van.
- Mennyire közel?
Dante kényszeredetten elmosolyodott. – Abby, nem GPS vagyok. Csak azt tudom, hogy a közelben van.”
„- Tartsd nyitva a szemed – figyelmeztette a férfi. – És maradj a közelemben.
- Azt hiszem hányni fogok.
Dante lassan hátrébb lépett. – Akkor az a maradj-a-közelemben dolog inkább csak metafora volt.”
